„Két évig a nyersanyag zsírtartalmáért küzdöttem. Felárat fizettem a gazdaságoknak, jártam a farmokra, dicsekedtem, hogy nálunk a legzsírosabb a tej a járásban. Aztán kiszámoltam, hogy ez a zsír másfél éves nyereségembe került.”
Maksym Shcherbyna tejüzemet vezet Kanivban. Tizenöt év a tejfeldolgozásban, ebből hét tulajdonosként. Évi tizennégyezer tonna tej: fogyasztói tej, vaj, fölözött tej és író. Harmincnyolc ember.
Az év 7 188 000 ₴ nyereséggel zár 275 988 000 ₴ árbevétel mellett. Valamivel több mint két és fél százalék. A tejfeldolgozásban ez a norma, és pont ezért lehet itt évekig nem észrevenni egy másfél éves nyereségnyi hibát.
Maksym az önköltségben kereste, a logisztikában, a soron keletkező veszteségekben. A felvásárlási képletben feküdt — abban, amit az ágazat minden üzeme aláír, és ami senkiben nem vet fel kérdést.
Miért fizet egy tejüzem
Nem a tejért. A tejben lévő zsírért.
Ez az ágazat fő sajátossága, és nem véletlen: a zsír a tej legdrágább komponense és a legkönnyebben mérhető. A labor percek alatt válaszol, nincs min vitatkozni.
A felvásárlási képlet így épül fel: van egy alap-zsírtartalom, van egy ár egy százalék zsírra egy tonnában, és ahány százalékot hozott a beszállító, annyit kapott. Maksymnál ez 4 000 ₴ pontonként.
- egy tonna 3,6%-os tej 14 400 ₴-ba kerül
- ugyanaz a tonna 3,4%-nál 13 600 ₴-ba kerülne
- minden 0,2 pont 800 ₴ egy tonnán
- 14 000 tonnán minden 0,2 pont évi 11 200 000 ₴
Jegyezze meg az utolsó sort. Az egész cikk ezen áll.
A képlet igazságos és mindkét fél számára érthető. Az a gazdaság, amelyik jobban eteti a gulyát, többet kap, és ez így helyes. A kérdés nem a képlethez szól, hanem ahhoz, mit kezd az üzem a zsírral, amit már kifizetett.
Mennyi zsír érkezik az üzembe
Tizennégyezer tonna 3,6%-os tej 504 tonna zsírt jelent.
A zsír nem tűnik el és nem keletkezik. Mindnek valamelyik termékben kell kikötnie, és minden termék pontosan annyit vesz el, amennyit a receptúrája előír.
Hová kerül
A fogyasztói tejet 2,5%-ra normalizálják. Tízezer tonna fogyasztói tej 250 tonna zsírt visz el — majdnem a felét annak, ami bejön.
A vaj 80%-ban zsír. A sor évi 300 tonna vajat bír, és ez még 240 tonna zsír.
A háromszáz tonna a gép határa, nem a piacé. A vajgyártó gép többet nem ver ki, és hogy ezt a számot feljebb vigye, új sor kell mindazzal, ami hozzá jár.
Tizennégy tonna, aminek nincs helye
Adja össze: 250 meg 240 az 490 tonna.
Bejött viszont 504. Tizennégy tonna zsírnak évről évre nincs hová mennie.
Ez kevesebb mint három százaléka az összes bejövő zsírnak. Pont ezért nem merült fel soha a kérdés: apróság, hibahatár, maradék.
Tejszínként adják át a szomszéd üzemnek, 22 000 ₴ a zsír tonnájáért. Ez évi 308 000 ₴ — olyan kicsi szám, hogy a jelentésben szinte nem is látszik.
A szomszéd üzem szívesen veszi: nagyobb a vajsora és állandó a zsírhiánya. Neki ez a tejszín jó vétel, és pont ezért olyan az ár, amilyen.
„A tejszín nálunk külön soron volt, egészen alul. Negyedévente egyszer ránéztem, és azt gondoltam: hát van, és van.”
Hová megy minden egyes tonna
Egy tejüzemet kényelmes elágazásként elképzelni.
| Hová megy a zsír | Tonna zsír | Mi lesz belőle |
|---|---|---|
| Fogyasztói tej | 250 | 10 000 t 20 200 ₴-ért |
| Vaj | 240 | 300 t 232 000 ₴-ért |
| Tejszín kifelé | 14 | 308 000 ₴ |
| Összesen a zsíros termékekből | 504 | 271 908 000 ₴ |
Miért pont három az ág
Az első kettőt a gép és a receptúra adja: mennyi fogyasztói tejet tölt a sor, és mennyi vajat ver ki a vajgyártó gép. A harmadik ág nem döntés, hanem maradék. Oda megy minden, ami az első kettőbe nem fért bele.
Az alsó sor összege csak a zsíros termékek árbevétele. A fölözött tej és az író nincs benne: ezek még 4 080 000 ₴-t adnak, de zsír alig van bennük, tehát ehhez a számtanhoz nem tartoznak.
Mennyit ér valójában a zsír
Most jön a cikk fő összehasonlítása, és óvatosan kell megcsinálni.
Nem lehet azt mondani, hogy „egy tonna zsír 400 000 ₴-ba kerül nekünk”. Azt a 14 400 ₴-t egy tonna tejért nem csak a zsírért fizetik: a tonnában van még 964 kilogramm víz, fehérje és laktóz, és azokból is termék lesz.
Hogyan kell helyesen összehasonlítani
A határzsírt kell összehasonlítani — azt az egy zsírpontot, amit hozzá lehet tenni vagy nem.
| Egy zsírpont egy tonnában | Hrivnya |
|---|---|
| Az üzem fizet érte | 4 000 ₴ |
| Vajban visszahozza | 2 900 ₴ |
| Tejszínben visszahozza | 220 ₴ |
A határzsír többe kerül, mint amennyit még a legjobb rendeltetésében is visszahoz.
Miért nem jelenti ez azt, hogy a vaj veszteséges
Fontos pontosítás, enélkül hibás lesz a következtetés.
A vaj nem veszteséges. Egyszerűen nem képes kitermelni a határáron vett zsírt. Azt a zsírt, ami a fő tejárammal már bejött az üzembe, a vaj jól hasznosítja: 2 900 ₴ pontonként a tejszín 220 ₴-jával szemben — ez 13,18-szor több.
A kérdés nem az, hogy csináljunk-e vajat. A kérdés az, érdemes-e felárat fizetni olyan zsírért, amit aztán vajba kell tenni.
A két kérdés közötti különbség választja el a gyártási döntést a beszerzésitől. Az első arról szól, mit kezdjünk a meglévővel. A második arról, mennyit vegyünk.
Mit próbáltak korábban
Maksym úgy döntött, hogy a nyersanyag zsírtartalmát 3,6%-ról 3,8%-ra emeli.
A logika kifogástalan volt: zsírosabb tej jobb terméket, több vajat, kevesebb vizet jelent a tonnákban. Megegyezett a gazdaságokkal a felárról, megváltoztatta a gulya takarmányozását a két legnagyobbnál, két évet tett bele ebbe a munkába.
A zsírtartalom felment. Minden más ugyanaz maradt.
Pont ebben a négy szóban rejlik az egész veszteség. A zsírtartalom volt az egyetlen, ami változott, az üzem minden más döntése a helyén maradt: ugyanaz a fogyasztói tej receptúrája, ugyanaz a vajsor határa, ugyanaz a tejszínvevő.
Mi lett ebből
Zsírból 532 tonna kezdett bejönni az 504 helyett.
Huszonnyolc tonna — ránézésre jó ráadás. Vajban 35 tonna készterméket adnának, és Maksym pontosan így képzelte az eredményt.
A fogyasztói tej nem változott: ahogy 2,5%-ra normalizálták, úgy normalizálják most is. A vajsor ahogy bírta a 300 tonnát, úgy bírja. Elhelyezni ugyanazt a 490 tonnát tudják.
Hová ment a huszonnyolc tonna fölösleg
Tejszínbe. A fölös zsír 42 tonna lett a 14 helyett, és a többletárbevétel 616 000 ₴ volt.
A zsírfelár viszont 11 200 000 ₴.
A hatás: évi mínusz 10 584 000 ₴. Ez az üzem éves nyereségének 1,47-szerese: a mínusz nagyobb az egész nyereségnél.
„Amikor megláttam ezt a számot, először a felvásárlási képletet ellenőriztem. Azt hittem, elrontottam a szorzót. Nem rontottam el.”
Miért nem látszott a hiba
Mert egyetlen része sem látszott hibának.
A zsírfelár a beszerzésben állt, és normális nyersanyag-drágulásnak tűnt — a tej amúgy is drágult. A tejszín a jelentés alján állt, és még nőtt is egy kicsit.
Mi itt a csere
Az üzem a bejövő zsírtartalmat mérte, és büszke volt rá. De a bejövő zsírtartalom a nyersanyag jellemzője, nem a terméké. A terméket normalizálják, és a zsírtartalmát a receptúra adja, nem az, amit behoztak.
Minden zsír a receptúrán felül nem előny, hanem maradék, amit valahová el kell helyezni.
A bejövő zsírtartalomnak pontosan három esetben van értelme:
- amikor a zsírt külön termékként adja el, és korlátlan rá a kereslet
- amikor a termékei receptúrája zsírosabb az átlagos nyersanyagnál
- amikor a felvásárlási képlet nem a zsírért fizet, hanem a tonnáért
Maksymnál a háromból egy sem állt fenn.
A lépés, ami működik
„Azt mondták: nálatok a legzsírosabb a tej a járásban. Dicséretként hallottam. Most diagnózisként hallom.”
Maksym visszaállította a felvásárlási zsírtartalmat 3,6%-ra — a kísérlet túl drága volt ahhoz, hogy tovább vigye. Utána pedig megváltoztatta azt, amihez évek óta nem nyúlt: a fogyasztói tej receptúráját.
2,5% helyett három százalék. A tonna ára ezzel 20 200 ₴-ról 21 800 ₴-ra megy fel, mert a zsírosabb fogyasztói tej tényleg drágább a polcon.
- a fogyasztói tejbe 300 tonna zsír megy a 250 helyett
- vajra 204 tonna zsír marad — ez 255 tonna vaj a 300 helyett
- fölös zsír egyáltalán nem marad
- a tejszín mint tétel eltűnik
Vajból 45 tonnával kevesebb lett.
Mennyit adott ez
A számtan rövid.
| Tétel | Volt | Lett |
|---|---|---|
| Fogyasztói tej | 202 000 000 ₴ | 218 000 000 ₴ |
| Vaj | 69 600 000 ₴ | 59 160 000 ₴ |
| Tejszín | 308 000 ₴ | — |
| Hatás | — | 5 252 000 ₴ |
Ötmillió-kétszázötvenkétezer az éves nyereség 73,1%-a.
Maga a felvásárlási képlet egyetlen hrivnyával sem változott. A zsírpont ára ugyanaz, a beszállítók ugyanazok, az alapanyaggal szembeni követelmények ugyanazok.
Egyetlen sor változott a technológiai lapon. A normalizálót átállították egy másik számra, újrarajzolták a címkét, és értesítették a láncokat az új zsírtartalomról. Az egész munka másfél hónapot vett igénybe, és a nagyobbik része a csomagolás engedélyeztetésére ment el.
Két döntés a zsírról
Tegye őket egymás mellé, és az egész cikk elfér két sorban.
Felvinni a megvett zsírt: mínusz 10 584 000 ₴. Felvinni az eladott zsírt: plusz 5 252 000 ₴.
A zsír, amiért fizet, és a zsír, amit elad, két különböző zsír, és a másodikat kell irányítani.
„Két évig a zsírt az üzembe hordtam. A boltba kellett volna hordanom.”
„A technológus egy hónapig ellenkezett. Azt mondta, vágjuk a vajat. Nem vágtuk a vajat — abbahagytuk, hogy olyan zsírt hajtsunk bele, aminek ott nincs helye.”
Miért lett kevesebb a vaj és több a pénz
Ez a pont mindenkit megzavar, akinek Maksym elmesélte.
Negyvenöt tonna vaj 10 440 000 ₴ elvesztett árbevétel. De mindegyik tonna 800 kilogramm zsírt vitt el, és ugyanaz a zsír a fogyasztói tejben többet ad.
Mikor lesz fordítva
Ha a vaj a fogyasztói tejhez képest drágul, a számtan megfordul. Nem a termékeket kell egymással összehasonlítani, hanem azt, hány hrivnyát ad ugyanaz az egy zsírpont mindegyikben.
Ezt az összehasonlítást érdemes újracsinálni minden alkalommal, amikor az árlista akár egyetlen tételen változik.
És még valami, hogy ne kövesse el a fordított hibát. Az új receptúra 3 200 ₴-t ad egy zsírpontra a fogyasztói tej tonnájában — többet, mint a vaj, de kevesebbet, mint a beszerzési 4 000 ₴. Zsírt pluszban venni nem lett kifizetődő: az lett kifizetődőbb, hogy elhelyezze azt, ami amúgy is bejön.
A gyakorlatban elég egy háromoszlopos táblázat: a termék, mennyi zsírt vesz el tonnánként, hány hrivnyát ad ez a zsír. Újraszámolni negyedévente tizenöt perc.
Nem egyszerűbb megnövelni a vajsort
Ezt javasolja először mindenki, akinek megmutatja a zsírmérleget.
Ha a receptúrához nem nyúltak volna, egy nagyobb vajgyártó gép tényleg eltüntetné a tejszínt: az 504 tonna zsír maradék nélkül elférne a fogyasztói tejben és a vajban. De minden zsírpont a vajban 2 900 ₴-t hoz vissza a beszerzési 4 000 ₴-val szemben, tehát egy új sor hatékonyabban hasznosítaná a zsírt, nem nyereségesebben.
Mikor kell mégis az új sor
Akkor, amikor a vaj ára gyorsabban nő a fogyasztói tej áránál. Amíg egy zsírpont a vajban olcsóbb ugyanannál a pontnál a fogyasztói tejben, a pénz a receptúrában fekszik, nem a gépben.
„Most nálunk a tervezőn az első dia a zsírmérleg. Nem a mennyiségek, nem a nyersanyag zsírtartalma. Mennyi jött be, és hová lett.”
Mit nézzen havonta
Három szám elég, és a nyersanyag zsírtartalma nincs köztük.
- a zsírmérleg: mennyi jött be, mennyi ment minden termékbe, mennyi maradt fölösleg
- hrivnya zsírpontonként minden termékben — külön soron minden sorra
- a kifelé adott tejszín mennyisége zsírtonnában, nem hrivnyában
Ha a harmadik sor nagyobb nullánál, akkor olyan zsírt vesz, aminek nem talált helyet. Ha nő — egyre többet vesz belőle.
Egyik szám sem igényel új könyvelési rendszert. A nyersanyagátvétel már rögzíti a zsírtartalmat, a technológiai lapok már megadják a receptúrákat, a szállítólevelek már mutatják az árakat. Csak az hiányzik, hogy havonta egyszer egyetlen mérlegbe álljanak össze.
A pénz nem tűnik el — csak nem látja
A tejfeldolgozás olyan üzletnek látszik, ami a tejről szól. Valójában a zsírról: arról, mennyit vettek belőle, és mennyit sikerült teljes áron eladni.
Maksymnak nem a nyersanyag minőségével volt baja. Volt egy felvásárlási képlete, ami a zsírért fizet, és egy receptúrája, ami ezt a zsírt nem veszi el.
Két év küzdelem a zsírtartalomért 10 584 000 ₴-ba került. Egyetlen receptúraváltás 5 252 000 ₴-t hozott. Mindkét szám igaz, és köztük van a teljes különbség aközött, amit vesz, és amit elad.
Hogyan lássa ezt a saját üzemében
Minden, ami fentebb áll, egyetlen soron nyugszik, ami nincs benne a termelési jelentésben: a zsírmérleg — mennyi jött be, mennyi ment minden termékbe és mennyi maradt fölösleg. Amíg az üzem a bejövő zsírtartalmat méri, nem látszik sem az, hogy ennek 0,2 ponttal való emelése 10 584 000 ₴-ba került, sem az, hogy egyetlen receptúraváltás 5 252 000 ₴-t hozott. Amikor ugyanazok az adatok maguktól állnak össze, a zsírpontra jutó hrivnya minden soron látszik — pontosan ezért használják a kis- és középvállalkozók a Finmap-et: hogy lássák a pénzügyi képet, ne pedig emlékezetből rakják össze.
Olvassa el azt is
- A tehenet 305 napig fejik, de 365 napig eszik
- Kézműves sajtműhely: az adag önköltsége, érlelés és a pincébe fagyott pénz
A téma alapja: A vezetői számvitel elmagyarázva: mi ez, és miért van rá szüksége a tulajdonosnak
Kérdések, amelyek azonnal felmerülnek
Mert a fölös zsírt nincs hová tenni. A fogyasztói tejet ugyanúgy 2,5%-ra normalizálják, a vajsor ugyanazt a 300 tonnát bírja, így a 28 tonna többletzsír tejszínbe ment, 22 000 ₴ tonnánként. A felár 11 200 000 ₴ volt, vissza pedig 616 000 ₴ jött — mínusz 10 584 000 ₴.
A teljes éves nyereség 1,47-szerese, ami 7 188 000 ₴ a 275 988 000 ₴ árbevétel mellett. A mínusz meghaladja a nyereséget, de nem kétszeresen. És a lényeg — külön-külön minden része normálisnak látszott.
A határzsírt kell számolni, vagyis egy zsírpontot egy tonnában. Az üzem 4 000 ₴-t fizet érte, vajban 2 900 ₴-t hoz vissza, tejszínben 220 ₴-t. Azt mondani, hogy „egy tonna zsír 400 000 ₴-ba kerül”, nem lehet: azt a 14 400 ₴-t a térfogatért és a fehérjéért is fizetik.
Nem. A vaj egyszerűen nem képes kitermelni a határáron vett zsírt. Azt a zsírt, ami a fő árammal már bejött az üzembe, a vaj jól hasznosítja: 2 900 ₴ pontonként a tejszín 220 ₴-jával szemben — ez 13,18-szor több.
Bejön 504 tonna: 14 000 tonna tej 3,6%-os zsírtartalommal. A fogyasztói tej 250 tonnát visz el, a vaj 240-et, együtt 490-et. Tizennégy tonna évről évre fölösleg marad, és tejszínként megy a szomszéd üzembe 308 000 ₴-ért.
A fogyasztói tej zsírtartalmát 2,5%-ról 3,0%-ra vitték fel, a tonna ára 20 200 ₴-ról 21 800 ₴-ra nőtt. A fogyasztói tej árbevétele 218 000 000 ₴-ra emelkedett, a vajé 59 160 000 ₴-ra esett, a tejszín eltűnt. A tiszta hatás 5 252 000 ₴ — az éves nyereség 73,1%-a.
Mert minden tonna vaj 800 kilogramm zsírt visz el, és ugyanaz a zsír a fogyasztói tejben többet ad. Vajból 255 tonnát gyártottak a 300 helyett, vagyis 45 tonnával kevesebbet, cserébe fölös zsír egyáltalán nem maradt. Ha a vaj a fogyasztói tejhez képest drágul, a számtan megfordul.
Egy nagyobb sor eltüntetné a tejszínt, de minden zsírpont a vajban 2 900 ₴-t hoz vissza a beszerzési 4 000 ₴-val szemben. Az új sor hatékonyabban hasznosítaná a zsírt, nem nyereségesebben. Amíg a zsírpont a vajban olcsóbb ugyanannál a pontnál a fogyasztói tejben, a pénz a receptúrában fekszik, nem a gépben.
