Drón önköltsége: hogyan számítsa ki a termék valós árát — az alkatrészektől a mérnökórákig

Az összetett hardvereket gyártó cégeknél az árat gyakran megérzés alapján határozzák meg. Összeadja az alkatrészek árát, ráteszi a haszonkulcsot, és kijön egy szám, ami jónak tűnik. A termék elkel, jönnek a megrendelések, és minden rendben látszik.

Aztán kiderül, hogy a vállalat kevesebbet keres az egyes darabokon, mint gondolta — egyes termékváltozatoknál pedig alig termel nyereséget. Az ok mindig ugyanaz: az önköltség csak azt tartalmazta, ami látható volt — a hardvert. A mérnökórák, az összeszerelés, a tesztelés, a hibák és a K+F része kimaradt. Pedig ezek gyakran többet nyomnak a latban, mint az alkatrészek.

A valós önköltséget ki lehet számítani. Ehhez azonban össze kell gyűjteni mindent, ami a termékbe bekerült, nem csak az alkatrészbeszállító számláját.

Miért hazudik az „alkatrészek plusz haszonkulcs” módszer

A hardver a termék költségének legláthatóbb része, de gyakran nem a legnagyobb. A legdrágább rész az emberek munkájában és mindabban rejlik, ami sosem jutott el a gyártásig.

Amíg az önköltség csak az alkatrészekből áll, addig az ár nyereségesnek tűnik. Ha hozzáadja a mérnökórákat, a hibákat és a fejlesztés ráeső részét, ugyanaz az ár veszteségessé válhat. „Sokat adunk el, mégis kevesebb a pénz, mint kellene” — ez az alulbecsült önköltség klasszikus tünete.

„Biztosak voltunk benne, hogy 40%-os az árrésünk. Amikor beszámítottuk az egyes darabok összeszereléséhez és teszteléséhez szükséges mérnökórákat, kiderült, hogy a valós árrés ennek fele. Ezeket az órákat korábban soha nem látta senki az árban.”

Mit tartalmaz a valós önköltség

Ahhoz, hogy az ár ne legyen veszteséges, az önköltségnek mindent tartalmaznia kell, amit a termék magával hoz:

• Alkatrészek és anyagok — a nyilvánvaló rész, külföldi beszerzés esetén az árfolyammal korrigálva.
• Mérnöki és összeszerelési órák — az az idő, amely egy darab összeállításához, beállításához és teszteléséhez ténylegesen szükséges.
• Hibák és utómunka — egyes darabok elsőre nem mennek át a teszten, és ez is költség.
• K+F ráfordítás — a fejlesztésnek meg kell térülnie a teljes gyártási sorozat alatt, így minden darab viseli a ráfordítás rá eső részét.
• Fix költségek rá eső része — a műhelybérlet, az eszközök és az adminisztráció.

Az a termék, amelynek ára csak az alkatrészeket fedezi, veszteséggel kel el, még akkor is, ha „a hardver megtérült”. A valós árrést csak akkor látja, ha minden benne van az önköltségben.

Hogyan néz ez ki számokban

Egy termék, kétféle számítási mód. A különbség abban van, mit von be a számításba:

45 000-es eladási ár mellett az első számítás 17 000-es árrést mutatott, miközben a valós érték 4000. Ez még mindig nyereség — de egyes változatoknál, ahol a mérnökórák magasabbak, ugyanez a módszer nyílt veszteséget rejt.

„A leghasznosabb az volt, hogy külön láttuk az önköltséget minden változatnál. Kiderült, hogy az egyik, amit erősen toltunk, veszteséggel futott — kizárólag a beállításhoz szükséges órák miatt.”

Hol jön képbe a pénzügyi szakember

A mérnökórák, a hibák és a K+F rész termékek közötti felosztása olyan munka, amelyre a tulajdonosnak ritkán van ideje, hiszen naponta a fejlesztésben és a gyártásban van elmerülve. A pénzügyi szakember összegyűjti az összes költséget, és megmutatja az egyes termékek valós önköltségét és árrését — nem pedig „a vállalat átlagát”.

Ahhoz, hogy ez a számítás elvégezhető legyen, a költségeket egy helyen kell gyűjteni, és termékekhez, projektekhez kell rendelni. A Finmapben a költségeket tételenként és termékenként közvetlenül a bevétel mellett látja — így egy drón, vagy bármely más termék valós önköltségét ki lehet számítani, nem kell találgatni.

📌 Tudja meg minden termék valós önköltségét és árrését. Foglaljon ingyenes pénzügyi diagnosztikát a Finmapnél — egy pénzügyi szakember lebontja a teljes önköltséget, az alkatrészektől a mérnökórákig, és megmutatja, hol veszít pénzt. Kötelezettség nélkül.

Foglaljon pénzügyi diagnosztikát →