Mérleg Sablon
A mérleg azt mutatja meg, mije van a cégnek, mivel tartozik, és mi marad a tulajdonosoknak — egyetlen időpontra vonatkozóan. Ez a sablon mindhárom részt a megszokott sorrendben teríti ki, és ellenőrzi azt az egy szabályt, aminek teljesülnie kell: az eszközök egyenlők a kötelezettségekkel plusz a saját tőkével.
Két időszakra épül egymás mellett, mert a mérleg önmagában nagyon keveset mond. A 48 000 pénzeszköz mást jelent akkor, ha az előző negyedévben 31 000 volt, és egészen mást akkor, ha 90 000. A sablon minden sorra kiszámolja a változást és a százalékos változást, mert a történet a mozgásban van, nem a szintben.
A felépítés a bevett rendet követi: forgóeszközök, majd befektetett eszközök, aztán rövid lejáratú kötelezettségek, hosszú lejáratú kötelezettségek és saját tőke. A halmozott értékcsökkenést negatív számként kell beírni azokkal az eszközökkel szemben, amelyeket csökkent. Alul egy ellenőrző sor összeveti az eszközök összegét a források és a saját tőke összegével mindkét időszakra, és eltérés esetén rögtön megmondja a pontos összeget — ez általában gyorsabb, mint keresgélni.
Egy második lap levezeti azokat a mutatókat, amelyeket csak a mérleg adhat: forgótőke, likviditási ráta, gyorsráta, idegen tőke a saját tőkéhez, tőkeellátottság és nettó adósság. Ott nincs mit kitölteni — minden az első lapról jön. Ráadásul minden mutatót összevet az előző időszakkal, és egyszerű szavakkal megmondja, javult-e vagy romlott a rövid távú fedezettség és az eladósodottság.
A sablon tiszta szerkezetet ad; a nehezebb rész az, hogy igaz is maradjon, hiszen minden számnak egyeztetett számlákról kell jönnie. A Finmap folyamatosan vezeti a mögöttes pozíciókat — pénzeszközöket, vevőket, szállítókat, hiteleket —, így a mérleg összeállítása inkább leolvasás, mint újbóli összerakás.
