Értékcsökkenési Terv és Tárgyieszköz-nyilvántartás

Az első munkalap maga a nyilvántartás. Eszközönként egy sor bekerülési értékkel, maradványértékkel és hasznos élettartammal; a lap visszaadja az éves értékcsökkenést, az eddig eltelt időt, a halmozott értékcsökkenést, a könyv szerinti értéket és a hátralévő éveket. Változtasd meg a fenti fordulónapot, és az egész nyilvántartás vele mozdul — pontosan ez kell évzáráskor vagy a banknak szánt számokhoz.

A munka nagyját két oszlop végzi. A könyv szerinti érték megmondja, mit cipelsz még: a mintaadatokban 106 476 a 211 300 eredeti bekerülési értékből, vagyis a géppark fele már le van írva. A „hátralévő évek" oszlop táplálja az alatta lévő számot: az összes olyan eszköz értékét, amelynek két éve vagy kevesebb maradt. A példában ez 23 800 — pótlási hullám, ami már a könyvekben áll, akár tervezte valaki, akár nem.

Aztán jön a kényelmetlen rész. A havi értékcsökkenés 2 115, és pontosan ennyibe kerül a gép minden hónapban, hiába nem megy ki semmi a bankszámláról. Ezzel szemben áll az, amit tényleg félreteszel — a legtöbb tulajdonosnál szinte semmi. A lap megmutatja a rést és három évre összegzi: 58 156 a példában, vagyis annak a hitelnek vagy lízingnek a nagysága, ami a soha fel nem épített alapot pótolja.

A második munkalap egyetlen gépet vesz, és háromféleképpen írja le: lineárisan, kétszeres kulccsal csökkenő egyenleg szerint, illetve a termelt mennyiség alapján. Mindhárom pontosan ugyanazt a 46 000-et írja le — csak az időzítés különbözik. A csökkenő egyenleg az első évben 10 400-at számol el a lineáris 4 600-zal szemben, ami az adó szempontjából és az első évek eredménye szempontjából számít, az összeg szempontjából viszont egyáltalán nem. A Finmap egy helyen tartja az eszköznyilvántartást és a pénzterveket, így a pótlási hullám az előrejelzésben jelenik meg, nem meglepetésként.