Kiskereskedelmi árrés követő sablon
Ez a tábla azt számolja ki, mi marad valójában minden terméken: eladási ár mínusz a polcig kerülő összköltség, korrigálva az adott kedvezményekkel és a visszajött darabokkal. Az árlistán szereplő árrés és az, amit a termék ténylegesen hoz, ritkán ugyanaz a szám.
A polcig kerülő összköltség az a pont, ahol a kiskereskedelmi árrés csendben eltűnik. A beszerzési ár csak egy része: a fuvar, a vám, a biztosítás, a devizaváltás banki költsége és a raktárból a polcra juttatás is ahhoz a darabhoz tartozik. Egy 40%-os számlaszintű árréssel vásárolt termék jóval 30% alá kerül, mire a konténert kifizették, és egy olyan költségoszlop, amiben csak a szállítói ár van, ezt soha nem mutatja meg.
A második szivárgás a kedvezmény, és az árlistán láthatatlan. Egy akció előtt 35%-os fedezetű kategória, amit az akciós héten 15% kedvezménnyel adtak el, alig a felét tartja meg annak, amit a terv feltételezett. A sablon a ténylegesen realizált áron számol fedezetet, nem a címkeáron — ez az egyetlen változat, ami egyezik azzal, ami a bankba beérkezett.
A haszonkulcsot és az árrést felcserélhetően használják, pedig nem ugyanaz: 50% haszonkulcs a költségen 33% árrés az áron. A tábla mindkettőt megmutatja minden soron épp azért, mert ez a keveredés drága: a beszerzés haszonkulcsban alkudozik, az eredménykimutatás árrésben íródik, és egy árazási szabály, amit az egyikben állítanak be és a másikban olvasnak le, mindig ugyanabba az irányba téved.
Ezt termékenként számolni azt jelenti, hogy a beszerzést, az eladást és a visszárut különböző forrásokból kell összefűzni — ezért látja a kiskereskedők többsége az árrést csak cégszinten és egy negyedévvel később. A Finmap menet közben fűzi össze a fizetéseket és a kategóriákat, így a kategóriakép akkor áll rendelkezésre, amikor az áru még a polcon van.
