Bevételfelosztás és Adótartalék
A legtöbb tulajdonos előbb kifizeti a költségeket, és nyereségnek nevezi, ami túlélte. Ez a sablon megfordítja a sorrendet: minden befolyó összeg abban a pillanatban felosztódik, ahogy megérkezik, és a működési számla már csak a saját részét látja.
A felosztás öt vödör, és együtt pontosan 100%-ot kell kiadniuk — a lap ellenőrzi és ki is mondja. A példában ez 20% adó, 15% tulajdonosi bér, 50% működés, 10% nyereség és tartalék, 5% eszközalap. Ezeken az arányokon lehet vitatkozni; az számít, hogy előre eldöntötték őket, nem a hónap végén derülnek ki.
Tizenkét hónap befizetése aztán megmutatja, mennyit kellett volna kapnia minden vödörnek: a beérkezett 5 403 000-ből 1 080 600 az adóhatóságé, és soha nem volt a cégé. Az alatta lévő számlatábla összeveti a kiosztottat, a már kifizetettet, a maradnia kellőt és azt, ami valóban ott van. A példában mindegyik vödörből hiányzik, az adóéból 158 600 — pénz, ami máshová ment, és vissza kell majd kerülnie, amikor a bevallás esedékes.
A második munkalap valódi negyedéven próbálja ki a mechanizmust. Három hónap félretétele 250 600-at gyűjt egy 238 000-es számlával szemben, és 12 600 gördül tovább. Visszafelé is működik: megmutatja, milyen kulcsot kér valójában a számla, hogy összevesd a választott hányaddal. Ha a vödör rendre kevés, a százalék hibás, nem a fegyelem.
Az ok, amiért ez működik, cseppet sem látványos. A kiadások annak a számlának a méretéig tágulnak, amelyikről fizetik őket, így a működési hányad megsapkázása egy hónapig kényelmetlen, utána pedig normális lesz — ugyanaz a mechanizmus, amitől egy állandó átutalás jobban működik a jó szándéknál. A Finmap automatikusan szétválasztja a pénzt rendeltetés szerint, és ez az a változat, amely túlél egy zsúfolt negyedévet.
