Tavas halgazdaság: sűrűbben, kevesebb hal

„Hatvan hektár, a szezonban száznyolcvanhét tonnát adtam le, a felvásárló az utolsó halig mindent elvitt. Nyereségből pedig kilencszázhatvanegyezer maradt. És a legsűrűbben telepített tavam a halat az önköltségénél is olcsóbban adta el” — így kezdte a beszélgetést Ostap Levchenko, egy tavas halgazdaság tulajdonosa a cserkaszi régióban.

Ha tavas gazdasága van, ugyanígy számolt eddig. Ennyi a terület, ennyit telepítettünk, ennyi tonnát halásztunk le. Beszorozod az árral, kivonod a takarmányt, a telepítőanyagot és a béreket — ennyi a nyereség.

A számítás egyetlen ponton törik el. A gazdaságot tonnában mérik, a pénz viszont a hektáron él. Három tó egyazon halárral és egyazon takarmánnyal háromféle kilónkénti önköltséget ad, és az egyik ezek közül az ár fölött van. A gazdaság összesítésében a veszteséges hektár elolvad a nyereségesek között.

Lentebb szétszedjük a gazdaságot arra az egységre, amelyben valóban működik — a hizlalóterület hektárjára —, és eljutunk odáig, miért adott a legsűrűbben telepített tó kevesebb halat hektáronként.

Ostap útja: egy tótól 60 hektár hizlalóterületig

Ostap egyetlen tóval kezdte, amelyet az édesapjával együtt vett bérbe. Egynyaras ivadékot telepítettek, búzával és pogácsával takarmányoztak, és egy füzetlapon számoltak.

Tizenkét szezon alatt ebből 60 hektár hizlalóterületű gazdaság lett: három tó, haltenyésztő, traktor takarmánykiosztóval, levegőztetők. Akkor veszett el a számok érzése is: a tonnák nőttek, a nyereség viszont megállt az ötödik szezon szintjén.

„Amikor egy tó volt, mindent tudtam róla: hol az etető, mennyit esznek meg reggelre, milyen hal jön a próbahalászatra. Most három tó van, és nem tudom megmondani, melyik tart el engem, és melyiket tartom el én”.

Miért nem mond semmit a nyereségről a 187 300 kilogramm

Az a számtan, amellyel Ostap a szezont leírta, minden műveletében helyes. 187 300 kg étkezési hal élősúlyban, kilónként 78 ₴ — ez 14 609 400 ₴ árbevétel. Nyereség 961 375 ₴, vagyis az árbevétel 6,6%-a.

Csak hogy ez a 6,6% a három tó közül egyiket sem írja le. Ez az átlag egy olyan hektár között, amely 99 798 ₴-t hoz, és egy olyan között, amely 12 384 ₴-t elvisz. A veszteséges tó egy ilyen átlagban nem látszik.

Egyezzünk meg mindjárt: a 187 300 kg az, amit a gazdaság leadott a felvásárlónak. Hogy mennyit keresett, az a hektárokhoz szóló kérdés.

Az élet azelőtt, hogy a hektár sort kapott volna

Azt a nyilvántartást, amelyben Ostap ezeket a szezonokat végigélte, bármelyik egy tóból kinövő gazdaság felismeri.

• A takarmányt az egész gazdaságra írták le. Kamionnal vették, tavak között osztották szét, és hogy melyikre mennyi ment, azt senki nem vezette össze.
• A takarmányértékesítést a haltenyésztő dolgának tartották. A szám a füzetében élt, és a pénzügyi kimutatásba nem került be.
• Az elhullást úgy fogadták el, mint az időjárást. Kevesebb hal jött ki, mint amennyit telepítettek, de hogy ez hány hrivnyával egyenlő, az nem látszik.
• A telepítési sűrűséget „mint tavaly, csak kicsit többet” alapon állították be. Az logika egyszerű: több ivadék, több étkezési hal.
• A levegőztetést és a kezeléseket gazdaságszinten számolták. A levegőztetők áramát egy számlán, a készítményeket egy kifizetésben.
• A sikert tonnában mérték. A szomszédok azt kérdezik, mennyit adtál le, és senki nem kérdezi, mennyi maradt neked.

A halgazdálkodással itt semmi baj: a tavak gondozottak, a levegőztetők működnek, oxigénhiányos pusztulás nem volt. Mind a hat nyilvántartási hiba, és az ilyet sem a vízen, sem a bankkivonaton nem látni.

A fő egység: a hektár, nem a gazdaság

A gazdaság az az egység, amelyben a halat leadja. A hizlalóterület hektárja az az egység, amelyben felnöveli. Amíg nem egy sorban vannak, a kilónkénti önköltség úgy születik, hogy az összes kiadást elosztják az összes tonnával.

A hektár azért kényelmes, mert rajta minden összevethető. A terület, a telepítési sűrűség, a takarmány és az elhullás minden tónál a sajátja, a hal ára és a takarmány ára viszont ugyanaz.

Három tó egy szezon alatt

Ostap tavakra bontva zárta a szezont. Konkrét vízhez négy tétel kötődik: takarmány, telepítőanyag, levegőztetés és kezelések.

Tó	Ha	Db/ha	Kg/ha	Önköltség ₴/kg	Fedezet ₴/ha	Összesen ₴
A tó	20	2 000	2 816	42,56	+99 798	1 995 960
B tó	25	3 000	3 444	59,87	+62 447	1 561 175
C tó	15	4 000	2 992	82,14	−12 384	−185 760
Összesen	60	—	187 300 kg összesen	—	—	3 371 375

Egy víz, egy takarmány, egy felvásárló — és három sor, amelyek között semmi közös nincs: 20 × 99 798 = 1 995 960 szemben a 15 × (−12 384) = −185 760 értékkel.

A hozamgörbe: 2 816, aztán 3 444, majd 2 992

Nézze a „Kg/ha” oszlopot. Az A tóról a B tóra a sűrűség felviszi a hozamot: 2 816 → 3 444 kg hektáronként. A „több ivadék, több hal” logika működik.

A B tóról a C tóra viszont megszűnik működni. A telepítés 33%-kal sűrűbb, a hozam pedig esik: 3 444 → 2 992 kg hektáronként. Ez nem a lehalászáskor mért mérleg hibája, hanem a görbe csúcsa, amelyen túl a víz már nem bírja. És ezt a 33%-ot könnyű összekeverni ugyanazon tó 32%-os elhullásával: az egyik szám az ivadék mennyiségéről szól, a másik a pusztulásról.

A két szélső tó hozamban szinte összeért: 2 816 kg hektáronként a legritkább telepítésnél szemben a 2 992 kg-mal a legsűrűbbnél — holott a C tóba kétszer annyi ivadék megy be.

A hektáronkénti fedezetnek pedig egyáltalán nincs csúcsa: 99 798 → 62 447 → −12 384 ₴. A legritkább telepítéstől fogva folyamatosan esik — még ott is, ahol a hozam még nő.

Hatvan hektár és hetvennyolc hrivnya két külön fejezet száma

A két szám nagyságában hasonlít és egymás mellett áll, ezért mindkettőt feliratozzuk. A 60 az egész gazdaság hizlalóterületének hektárszáma: 20, 25 és 15. A 78 ₴ az élősúlyos hal kilójának az ára.

Az egyik a másikból nem következik. Csak azért állnak egymás mellett, mert a 78 ₴-t lentebb minden alkalommal a kilónkénti önköltséggel kell majd összevetni — és ezt a hetvennyolcat a hektárokkal összekeverni nem szabad.

Takarmányértékesítés: 2,5, 3,5 és 4,5 kilogramm takarmány egy kilogramm gyarapodásra

A takarmányértékesítés azt mutatja, hány kilogramm takarmány kell ahhoz, hogy a hal egy kilogrammot gyarapodjon. Nem ár és nem a hal súlya, hanem ráfordítási norma. Egyazon víz három tavában más és más: 2,5, 3,5 és 4,5.

A takarmány éppen a gyarapodásra megy el — a piaci tömeg és a tóba telepítőanyagként bekerült tömeg különbségére: az egynyaras ivadék 50 g, és ezt a súlyt nem kell megtakarmányozni. Ezért az együttható a gyarapodással szorzódik, nem az egész zsákmánnyal: az A tó hektárján ez 6 790 kg takarmány, a B tónál 11 529 kg, a C tónál 12 564 kg. Kilónként 15,00 ₴ áron ez 101 850 ₴, 172 935 ₴ és 188 460 ₴ hektáronként.

A takarmány a kilónkénti önköltség 77–85%-a

A hektár önköltsége itt négy tételből áll össze: takarmány, telepítőanyag, levegőztetés, kezelések. A takarmány ebben 85%-ot foglal el az A tóban, 84%-ot a B tóban és 77%-ot a C tóban.

Vagyis a takarmányértékesítés nem a haltenyésztő füzetének apró ügye, hanem az a szorzó, amely a kilónkénti önköltség szinte egészét vezeti. Amikor 2,5-ről 4,5-re csúszik, a többit akár ki sem kell számolni.

A takarmány részaránya eközben csökken, és ebben nincs ellentmondás. Sűrű telepítésnél a levegőztetés és a kezelések gyorsabban nőnek a takarmánynál: a hektár önköltségének 77%-a a C tóban több pénz, mint a 85% az A tóban.

Elhullás 12%, 18% és 32%: a takarmány, amelyet a ki nem tartó hal evett meg

A második dolog, amit a sűrűség tesz: halat pusztít. Az A tóban a telepített hal 12%-a nem éli meg a lehalászást, a B tóban 18%-a, a C tóban 32%-a. Az okok a szokásosak: oxigénviszonyok, betegségek, a szűkösség miatti stressz.

Hogy az elhullás csökkenti a hozamot, az kézenfekvő. A második hatása nem az: a hal, amely nem tartott ki, az utolsó napjáig evett takarmányt. Az a takarmány már benne van a kitartott hal önköltségében.

Ezért nem számolják külön a takarmányértékesítést és az elhullást. A C tó 32%-os pusztulása része ugyanannak a 4,5 kg takarmánynak, amely egy kilogramm gyarapodásra jut.

„A harminckét százalékot az oxigénre és a kánikulára írtam. Aztán feltettek nekem egy kérdést: ezt a halat júliusig takarmányoztad? Takarmányoztam. Akkor tehát a júliusig elmenő összes takarmányt olyan halnak adtam, amely sem a felvásárló kocsijában, sem a pénzben nincs ott”.

Két százaléksor, amelyek ellenkező irányba mozognak

A cikkben két százaléksor van, és könnyen egybe tapadnak. A 12%, a 18% és a 32% az elhullás: A-tól C-ig nő. A 85%, a 84% és a 77% a takarmány részaránya a hektár önköltségében: ez csökken.

Mindkét sor helyes. Minél sűrűbb a telepítés, annál több hal pusztul el — és annál több pénz megy levegőztetésre és kezelésekre, amelyek részarányban hátraszorítják a takarmányt.

Mi romlik el pontosan a sűrűséggel

Tegyük a három tavat egy táblázatba, és nézzük meg, mi mozog együtt a telepítési sűrűséggel.

Szezonális mutató	A tó	B tó	C tó
Db/ha	2 000	3 000	4 000
Takarmányértékesítés	2,5	3,5	4,5
Elhullás	12%	18%	32%
Piaci súly	1,60 kg	1,40 kg	1,10 kg
Levegőztetés ₴/ha	6 400	14 200	26 800
Kezelések ₴/ha	2 100	4 800	11 500

Egyetlen sor sem viselkedik jól. Egy kilogramm gyarapodásra több takarmány kell, a halak kisebbek, több pusztul el belőlük, a levegőztetés hektáronként 6 400 ₴-ról 26 800 ₴-ra megy fel, a kezelések 11 500 ₴-ra.

És a legfontosabb: ezek a dolgok egymással szorzódnak, nem összeadódnak. A nagyobb takarmányértékesítés, a kisebb piaci súly és a magasabb elhullás ugyanabban az egy kilogrammban találkozik. Ezért a kilónkénti önköltség a C tóban csaknem kétszeres.

Az 1,60, 1,40 és 1,10 piaci súly egyetlen hal súlya

Ezt a sort olvassák félre a legtöbbször: az 1,60 kg, az 1,40 kg és az 1,10 kg nem a tóból kijövő tonnák, hanem egyetlen hal átlagos súlya a lehalászáskor.

Sűrű telepítésnél a ponty nem növi ki magát: halanként kevesebb a víz és az oxigén, több a takarmányért folyó verseny. Az apró halból több darab kell ugyanahhoz az egy kilogrammhoz, és minden darab egy-egy külön egynyaras ivadék, kilónként 95 ₴-ért. A felvásárló pedig mérettől függetlenül ugyanazt a 78 ₴-t fizeti.

Kilónkénti önköltség: 42,56, 59,87 és 82,14 ₴ szemben a 78 ₴-s árral

Most adjuk össze mind a négy tételt tavonként, és osszuk el a tó kilogrammjaival. A kilónkénti önköltség: 42,56 ₴ az A tóban, 59,87 ₴ a B tóban és 82,14 ₴ a C tóban.

Az ár mindháromban ugyanaz — 78 ₴ kilónként élősúlyban. Az A tó a kilót majdnem kétszer drágábban adja el, mint amennyibe kerül, a B tó kisebb tartalékkal, a C tó pedig 78 ₴-ért adja azt, amit 82,14 ₴-ért növel fel.

Ezek közül a számok közül egy sem látszik a gazdaság összesítésében: ott egyetlen önköltség van, a szezon összes kiadása elosztva 187 300 kg-mal. A 42,56 ₴ és a 82,14 ₴ közötti átlag nem fogja megmutatni a határt.

A C tó mínuszban dolgozik: −12 384 ₴ hektáronként

A hektáronkénti fedezet az ár és a kilónkénti önköltség különbsége, megszorozva a hektárról lejövő kilogrammokkal: +99 798 ₴, +62 447 ₴ és −12 384 ₴.

A harmadik sorban a mínusz nem elírás. Ez 15 hektár víz, amely egész szezonban dolgozott, hektáronként 188 460 ₴ takarmányt evett meg, 26 800 ₴ értékben járatta a levegőztetőt, és −185 760 ₴-t adott a gazdaságnak.

„Erre a tóra voltam a legbüszkébb. Négyezret telepítettünk hektáronként, új levegőztetőket állítottunk be, a hal egyenletes volt. És azt mondják nekem: mínusz száznyolcvanötezret csinál neked. Hogy a legteltebb és hogy mínusz — ez egy és ugyanaz a mondat”.

A gazdaság szezonja: 14 609 400 ₴ árbevétel és 961 375 ₴ nyereség

Tegyük össze a szezont teljesen. Árbevétel — 14 609 400 ₴. A takarmány, a telepítőanyag, a levegőztetés és a kezelések utáni fedezet — 3 371 375 ₴: 1 995 960 ₴ az A tóból, 1 561 175 ₴ a B tóból, −185 760 ₴ a C tóból.

Ebből fizetik aztán ki azt, ami egyetlen tóhoz sem tartozik. A szezon állandó költségei — 2 410 000 ₴: bérek 1 180 000 ₴, őrzés 240 000 ₴, a víztest bérleti díja 360 000 ₴, gépek és amortizáció 420 000 ₴, adminisztráció 210 000 ₴.

Vonja ki: 3 371 375 − 2 410 000 = 961 375 ₴ egy szezonra, az árbevétel 6,6%-a. Tavi pontynál ez szokásos szám, és éppen ez a szokásosság nyugtatta meg Ostapot tizenkét szezonon át.

Miért nem lehet a 185 760 ₴-t levonni a nyereségből

A veszteséges tóra adott első reakció mindig ugyanaz: vonjuk le a mínuszát a nyereségből. Ezt nem szabad megtenni — ez a pénz már le van vonva.

A −185 760 ₴ a 3 371 375 ₴ fedezet belsejében ül: a két plusz és az egy mínusz már össze van benne adva. A 961 375 ₴ nyereség az a nyereség, amely már számol a veszteséges tóval. Ha még egyszer levonja, ugyanazt a pénzt számolja kétszer.

Mire jó akkor ez a szám? Nem új lyukat mér, hanem egy döntés méretét. A végösszeg belsejében a mínuszról nincs mit beszélni; külön kiemelve a gazdaság legnagyobb tartalékává válik.

„Először levontam a száznyolcvanötezret a kilencszázhatvanegyezerből, és megnyugodtam: nem katasztrófa. Aztán megmutatták nekem, hogy másodszor vontam le. Amikor viszont láttam, hogy ez a tó plusz egymillió-ötszázat is adhat — akkor lett kellemetlen”.

Forgatókönyv: a C tó áttelepítése az A tó sűrűségére

Ostap kiszámolt egy forgatókönyvet, amelyben nem változik sem a hal ára, sem a takarmány ára, sem az állandó költségek. Egy dolog változik: a C tó 15 hektárján a sűrűség 4 000-ről 2 000 darabra esik hektáronként. A takarmányértékesítés, az elhullás és a piaci súly olyanná válik, mint az A tóban.

Mutató	Eddig	Ezután	Változás
A C tó fedezete, ₴	−185 760	1 496 970	+1 682 730
Hal a C tóból, kg	44 880	42 240	−2 640
A gazdaság nyeresége, ₴	961 375	2 644 105	×2,75

Ugyanaz a tó, ugyanaz a víz, ugyanaz a haltenyésztő és ugyanaz a takarmány. Kevesebb ivadék tavasszal — és 15 hektár megszűnik veszteséges lenni.

2 640 kg-mal kevesebb hal, 1 682 730 ₴-val több pénz

A második sor hibának látszik, pedig helyes. A C tó 42 240 kg-ot ad 44 880 kg helyett: kevesebb lesz a hal — 2 640 kg-mal, csaknem két és fél tonnával.

Pénz viszont 1 682 730 ₴-val több lesz, mert ebből a 42 240 kilogrammból mindegyik 42,56 ₴-ba kerül a gazdaságnak 82,14 ₴ helyett. A kevésbé drága kilogrammok kevesebben vannak, és többszörösen többet hoznak.

A gazdaság nyeresége 961 375 ₴-ról 2 644 105 ₴-ra megy fel — 2,75-szeresére. Új tó nélkül, új gépek nélkül és áremelés nélkül.

„Azt mondták nekem: tavasszal vigyél kevesebb ivadékot erre a tóra. Azt válaszoltam, hogy ez olyan, mintha magam alatt vágnám le a termést. Kiszámoltuk — két és fél tonnával kevesebbet adok el, és csaknem háromszor annyit teszek el magamnak. Tizenkét szezonon át kilónként kilencvenöt hrivnyáért vásároltam veszteséget”.

Mit tesznek a tulajdonosok a sűrűség helyett

Amikor a szezon nem jön ki az elvárásokkal, a kéz a megszokott karokhoz nyúl. Mindegyik működik, és mindegyik kevesebbet ad, mint a telepítési sűrűség.

• Alkudoznak a hal áráról. A felvásárló 78 ₴-t ad kilónként, és ott egy hrivnyát lehet kialkudni, nem a 42,56 ₴ és a 82,14 ₴ közötti különbséget.
• Olcsóbb takarmányt keresnek. A 15,00 ₴-s kilós árat százalékokkal ütik le, a takarmányértékesítés viszont 2,5-ről 4,5-re mozdul — többszörösen.
• Beállítanak még egy levegőztetőt. Sűrű telepítésnél valóban kell is — és már ott áll a C tó kiadásaiban hektáronként 26 800 ₴-s sorként.
• Még sűrűbben telepítenek. Kevés hal jött ki, vigyünk be több ivadékot. Pontosan ez a lépés vitte a C tavat oda, ahol van.

A telepítési sűrűség soha nincs ezen a listán, mert nem úgy néz ki, mint egy pénzügyi döntés. Úgy néz ki, mint a haltenyésztő döntése, amelyet tavasszal egy nap alatt meghoznak.

Mi változott, amikor a hektár saját sort kapott

Technikai változás háromnak bizonyult. A takarmányt nem a gazdaságra írják le többé, hanem tavakra ment. A takarmányértékesítés és az elhullás ugyanannak a kimutatásnak a mezői lettek, amelyben az árbevétel is áll. A kilónkénti önköltség pedig tavonként számolódik.

• A telepítési sűrűség pénzügyi döntéssé vált. Hogy mennyi ivadékot vigyenek be, azt a hektáronkénti fedezettel a szemük előtt döntik el, és nem a tonnában megadott tervvel.
• A próbahalászat pénzt kezdett számolni. A hal súlya és a megevett takarmány egymás mellett áll, ezért az együttható eltérése júliusban látszik, nem a lehalászáson.
• A levegőztetés és a kezelések tavakra bontva mennek. A C tó hektáronkénti 26 800 ₴-ja és 11 500 ₴-ja már nem veszik el az összevont számlákban.
• A tonnák megszűntek a szezon mutatója lenni. Az első kérdés most a hektáronkénti fedezet, a második a kilónkénti önköltség, és csak utána a mennyiség.

Sem új tó, sem új gép, sem drágább takarmány nem kellett ehhez. Az kellett, hogy a hektárt saját önköltséggel és saját fedezettel bíró sorként lássák.

Következtetés vállalkozóknak. Ha az ön üzlete valamit korlátozott erőforráson növel — víz hektárján, üvegház négyzetméterén, műhelyben lévő helyen —, akkor a mennyiségnek van maximuma, a pénznek viszont nincs. Az intenzitást addig lehet emelni, amíg a termékegységre jutó ráfordítási norma nem kezd gyorsabban nőni a mennyiségnél; azon túl az erőforrás minden következő egysége veszteséget hoz, amely elrejtőzik az üzlet átlagában. Számolja ki az egységnyi önköltséget az erőforrás minden szakaszára, és tegye mellé az árat. Nagyon gyakran egyetlen szakasz terhelésének csökkentése többet ad, mint bármilyen bővítés.

Tanácsok a végére

• A hektáronkénti fedezetet számolja, ne a gazdaság tonnáit. Ostapnál ez +99 798 ₴, +62 447 ₴ és −12 384 ₴ — három üzlet egyazon vízen.
• Tegye a kilónkénti önköltséget az ár mellé minden tónál. A 82,14 ₴ a 78 ₴-val szemben az a sor, amely után a mennyiségről beszélni értelmetlen.
• Vegye ki a takarmányértékesítést a haltenyésztő füzetéből a kimutatásba. A 2,5, a 3,5 és a 4,5 vezeti a kilónkénti önköltség 77–85%-át.
• A takarmányt tavakra bontsa, ne a gazdaságra. A 6 790 kg és a 12 564 kg hektáronként két különböző üzlet, amíg a takarmányt egyetlen kamionnal írják le.
• Az elhullást takarmányban számolja, ne darabban. A 32%-os pusztulás olyan takarmány, amelyet már beadtak az etetőbe, és a kitartott halra tettek.
• Ellenőrizze, nem a görbe csúcsán túl van-e a legsűrűbb tava. A 33%-kal sűrűbb telepítés 2 992 kg-ot adott hektáronként a 3 444 kg-mal szemben.
• Számolja ki a sűrűségcsökkentés forgatókönyvét, mielőtt további vizet bérelne. Egyetlen tó áttelepítése ×2,75-öt adott a nyereségre.

A pénz nem tűnik el — csak ön nem látja

A tavas halgazdaságról így gondolkodnak: vegyél vizet, vigyél be ivadékot, takarmányozz és adj le tonnákat. Mindez csak a belépés feltétele. A pénzről más dönt — hogy hány halat telepített hektáronként.

Egy ilyen lyuk magától nem záródik be, és a végső sorban nem fog megjelenni: a sor 961 375 ₴ nyereséget mutat, és ez igaz. Mihelyt viszont a hektár saját önköltséget kap, látszik a lényeg — a 6,6% sem az A tóhoz, sem a C tóhoz nem tartozik. Ez az átlag egy olyan hektár között, amely 99 798 ₴-t ad, és egy olyan között, amely 12 384 ₴-t elvisz.

Hogyan látható ez a saját gazdaságában

Minden, amit fentebb leírtunk, egyetlen táblázaton áll: nem a szezon tonnában, hanem minden tó egy sorként, amelyben egymás mellett szerepel a telepítési sűrűség, a takarmányértékesítés, az elhullás és a hektáronkénti fedezet. Amíg az eredményt a gazdaság tonnáiban mérik, nem látszik sem az, hogy az egyik tó az önköltsége alatt adja el a halat, sem az, hogy a ritkább áttelepítés kevesebb halat és több pénzt adna. Amikor ugyanazok az adatok automatikusan állnak össze, látszik a kilónkénti önköltség minden tóra — pontosan ezért használják a kis- és középvállalkozók a Finmap-et: hogy lássák a pénzügyi képet, ne pedig emlékezetből rakják össze.

Olvassa el azt is

• Tojótelep: három azonos istálló, más eredmény
• Üvegház: kilónkénti költség, nem kiló négyzetméterenként

A téma alapja: A vezetői számvitel elmagyarázva: mi ez, és miért van rá szüksége a tulajdonosnak