Siló: egy veszteségnorma, három kultúra

„Tizenkétezer tonna szezononként, 6 274 200 ₴ bevétel, 1 106 535 ₴ nyereség. Kapásból megmondom, melyik kultúra tart el: a kukorica. Szárításon tonnánként 288 ₴-t hoz, a búza 54 ₴-t. Aztán megmutatták nekem, hogy a kukorica a három közül a legrosszabb” — így kezdte a beszélgetést Vitalii Kravets, egy gabonasiló tulajdonosa a poltavai régióban.

Ha gabonát vesz át tárolásra, ez a számtan ismerős. Minél nedvesebben jön a gabona, annál több tonnaszázalékot számolt el rajta, annál nagyobb a számla. A nedves gabona jó gabona.

A számítás egy helyen törik meg. A szárítást a siló tonnaszázalékban adja el, a szárítási veszteséget viszont gabonában rendezi, mégpedig minden kultúrára egyforma norma szerint. A valós szárítási veszteség soha nem egyforma.

Az alábbiakban három kultúrára bontjuk a szezont, és eljutunk odáig, miért támogatja csendben a száraz búza a nedves kukoricát.

Vitalii útja: egy raktártól a 12 000 tonnás silóig

Vitalii egy régi, padlós tárolású raktárral kezdte, amely a földdel együtt jutott neki. Átvette a szomszédok gabonáját, egyetlen szárítón, gázégővel szárította, és egy lapon számolt: ennyit kaptam, ennyit költöttem, a különbség az enyém.

Kilenc év alatt szezononként 12 000 tonna átvételére képes siló nőtt ki belőle: cellák, két szárító, mintavevő szondás labor, hídmérleg, naponta egy műszakvezető. Akkor tűnt el a számok érzése is: a tonna többszörösére nőtt, a nyereség pedig ott maradt, ahol a harmadik évben volt.

„Amikor egy raktáram volt, magam szórtam a mintát a szárítószekrénybe, és magam írtam alá a nedvességigazolást. Most behozzák a szezonális kimutatást: ennyit átvettünk, ennyit kitároltunk, ennyi a bevétel. És ebben a kimutatásban egyetlen sor sincs arról, hány tonna gabonával egyenlő a szárítási veszteségem.”

Miért igaz, de miért nem dönt semmit az, hogy „a kukorica 288 ₴-t hoz”

A szárítási tarifa 58 ₴ tonnaszázalékonként. A gáz és az áram ugyanerre a munkára 22 ₴ tonnaszázalékonként. A különbség, 36 ₴, pontosan az, amit a siló minden tonnából kivont nedvességszázalékponton keres.

Aztán jön egyetlen művelet. A búza 15,5%-kal érkezik, és 14,0%-kal megy a cellába: 1,5 százalékpont levonva, tehát 54 ₴ tonnánként. A napraforgót 12,0%-ról 7,0%-ra szárítják: 5,0 százalékpont és 180 ₴. A kukorica 22,0%-kal jön, és 14,0%-ig szárad: nyolc pont és 288 ₴ tonnánként.

Ebben a számtanban nincs hiba. Van benne határ: csak a szárítás azon részét számolja, amiért pénzzel fizetnek. A szárítási veszteséget a vevő gabonában rendezi, és ott egészen más számok vannak.

Az 58 és a 22 is tonnaszázalékra, nem tonnára szól

Ezt a két számot érdemes azonnal felcímkézni. Az 58 ₴ az, amennyit a siló egy tonnából egy nedvességszázalékpont kivonásáért elkér. A 22 ₴ az, amennyi gáz és áram erre elmegy, szintén pontonként és tonnánként.

Ezért áll a búza tarifájában 58 × 1,5, a kukoricáéban pedig 58 × 8. És ezért drágább a nedves gabona valóban a számlán: nem a tonna kerül másba, hanem több a pont.

Az élet addig, amíg a szárítási veszteség pénzzé nem vált

Azt a nyilvántartást, amelyben Vitalii ezeket az éveket élte, felismeri minden siló, amely egyetlen raktárból növekedett.

• A veszteségnorma egyetlen értékkel szerepelt a szerződésben. 5,0% a búzára, a napraforgóra és a kukoricára is, mert a minta kezdettől fogva így szólt.
• A szárítási veszteséget természetes veszteségnek tartották. A gabona kiszáradt: ez a természet, nincs kit számon kérni.
• A szárítási tarifa a pontoktól függött, nem a bejövő nedvességtől. Az 58 ₴ tonnaszázalékonként ugyanannyi a 15,5%-os és a 22,0%-os gabonára is.
• Az eredményt silóra számolták, nem kultúrára. Egyetlen szám szezononként, amelyben mind a három kultúra összekeveredik.
• A veszteségből megmaradt gabonát sehol nem értékelték hrivnyában. Egyszerűen ott volt a cellában, és maradványnak számított.
• A kultúrákat a szárítási számla alapján hasonlították össze. Amelyik tonnája drágább a számlán, az a jobb kultúra.

A szárítókról, a cellákról és a gabona minőségéről egy szó sincs itt. Hat pont, és mind nyilvántartási: ezért nem látta őket sem a labor, sem a műszakvezető, sem maga Vitalii.

A legfontosabb egység: a tonna a veszteség rendezése után

A siló tarifákban számolja magát: átvétel és tisztítás 70 ₴ tonnánként, szárítás 58 ₴ tonnaszázalékonként, tárolás 42 ₴ tonnánként havonta, kitárolás 55 ₴ tonnánként. A tárolási idő 3,5 hónap, tehát 147 ₴ tonnánként.

Ezzel szemben állnak a változó költségek: gáz és áram 22 ₴ tonnaszázalékonként, átrakás 48 ₴ tonnánként, szellőztetés 8 ₴ tonnánként havonta, ugyanaz a 3,5 hónap, tehát 28 ₴ tonnánként. A tarifa és a változó költségek különbsége a tonna marzsa.

Az átvétel, a tárolás, az átrakás és a kitárolás mind a három kultúránál fillérre egyforma: egy tonna csak a kivont pontok számában különbözik a másiktól. Aztán megjön a szárítási veszteség, és felcseréli az eredményeket.

A szárítási veszteség nem természetes veszteség, hanem 7 400 ₴ tonnánként

A vevő kisebb tömeget visz el, mint amit behozott: a víz egy része a szárítóba ment, a gabona egy része a szitákon és a serleges felvonókban maradt. A szerződés ezt 5,0%-os veszteségnormával írja le: pontosan ennyit vonhat le a siló a tömegből kitároláskor.

Ha a gabona a valóságban kevesebbet száradt a normánál, a különbség a siló cellájában marad. Ha többet, a siló a sajátjából pótol. Mindkettő 7 400 ₴ tonnánkénti gabona: pénzben mért pozíció, nem a természetről szóló sor.

Hogyan számolható a valós szárítási veszteség

A formula rövid: a kivont százalékpontokat elosztjuk száz mínusz a végső nedvességgel, majd hozzáadunk 0,4 százalékpont mechanikai veszteséget, azt, ami a szitákon és az átrakáson marad.

Búza: 1,5 osztva 86-tal plusz 0,4, ez 2,14%. Napraforgó: 5,0 osztva 93-mal plusz 0,4, ez 5,78%. Kukorica: 8,0 osztva 86-tal plusz 0,4, ez 9,70%.

Három kultúra, három különböző veszteségkulcs. A szerződésben pedig egyetlen norma áll: 5,0%.

Miért áll 14,0% a búzánál és a kukoricánál is

Ez nem elírás. A 14,0%-os végső nedvesség a gabonák tárolási normája: eddig szárítják a búzát és a kukoricát is, mert innen a gabona befülledés nélkül áll. A napraforgót 7,0%-ig szárítják: az olajos magot 14,0%-on nem lehet megőrizni.

A kultúrák közti különbség nem abban van, hogy meddig szárítanak, hanem abban, hogy honnan indulnak: a búza 15,5%-kal jön, a kukorica 22,0%-kal. Innen jön a nyolc pont a másfél ponttal szemben.

„Napi harmincszor megnézem a bejövő nedvességet: ott van a hídmérlegen, az igazoláson, a kimutatáson. És kilenc év alatt egyetlenegyszer sem néztem rá úgy, mint veszteségkulcsra. Nekem ez egy szám volt, amit 58-cal kell beszorozni.”

A szezon egy oldalon: három kultúra, egy norma

Ez az a szezon, amelyből Vitalii a döntéseit hozta: 5 400 tonna búza, 3 000 tonna napraforgó, 3 600 tonna kukorica.

Szezonális mutató	Búza	Napraforgó	Kukorica	Összesen
Átvett tonna	5 400	3 000	3 600	12 000
Nedvesség, honnan hová	15,5 → 14,0	12,0 → 7,0	22,0 → 14,0	—
Kivont százalékpont	1,5	5,0	8,0	4,325
Tarifa, ₴/t	359	562	736	—
Változó költség, ₴/t	109	186	252	—
Marzs a veszteség előtt, ₴/t	250	376	484	—
Valós szárítási veszteség	2,14%	5,78%	9,70%	—
Norma a szerződésben	5,0%	5,0%	5,0%	—
Eltérés	+2,86%	−0,78%	−4,70%	−38,4 t
A veszteség rendezése gabonában, ₴/t	+211	−57	−348	—
Eredmény, ₴/t	461	319	136	—
Szezon összesen, ₴	2 491 183	955 652	489 700	3 936 535

Két sort érdemes itt együtt olvasni. A tonna marzsa a búzától a kukoricáig nő: 250, 376 és 484 ₴. A veszteség rendezése utáni eredmény csökken: 461, 319 és 136 ₴. Ugyanaz a szezon, ellentétes sorrend.

Az „Összesen” oszlopban két szám nem összeg. A 4,325 százalékpont a szezon átlagos tonnánkénti kivonása: az 1,5, az 5,0 és a 8,0 összeadásának nincs értelme. A −38,4 t pedig a nettó szárítási veszteség, amiről lentebb külön táblázat szól.

Az eredmény pontos értékei 461,33, 318,55 és 136,03 ₴ tonnánként, innen jönnek a kultúránkénti összegek. Összesen 3 936 535 ₴ fedezet, mínusz a szezon 2 830 000 ₴ állandó költsége: 1 106 535 ₴ nyereség 6 274 200 ₴ bevétel mellett. Ez a bevétel 17,6%-a és 92,2 ₴ átvett tonnánként.

250, 376, 484 — és 461, 319, 136

Hat szám, két sor, ellentétes irányok. Az első a veszteség előtti marzs: tarifa mínusz változó költségek, és ebben a kukorica várhatóan az első. A második ugyanaz az eredmény a veszteség gabonában való rendezése után, és itt a kukorica nagy lemaradással az utolsó.

A két sor között egyetlen művelet áll: az 5,0%-os norma és a valóság közti eltérés, hrivnyára átszámolva a gabona 7 400 ₴ tonnánkénti árán. A búzához 211 ₴-t ad, a napraforgótól 57 ₴-t vesz el, a kukoricától 348 ₴-t.

A szezon állandó költségei: 2 830 000 ₴

A gázon, az átrakáson és a szellőztetésen túl a siló fenntartja mindazt, ami nélkül egyetlen tonna sem indul el.

• Bérek — 1 180 000 ₴: műszakvezetők, hídmérleg, labor, szárítósok, gépészek.
• Őrzés — 160 000 ₴ szezononként, függetlenül attól, kinek a gabonája van a cellában.
• Javítás és karbantartás — 420 000 ₴: serleges felvonók, szállítószalagok, égő, elszívás.
• Amortizáció — 760 000 ₴, méret szerint a második tétel, és mind közül a legkevésbé látható.
• Adminisztráció és adók — 310 000 ₴.

Jelölje meg itt azokat a sorokat, amelyek a gabona bejövő nedvességétől függenek. Ilyen nincs. A hídmérleg egyformán dolgozik, az amortizáció a gépekre számol, nem a gabonában lévő vízre. A teljes 2 830 000 ₴ a szezon alatt bármilyen kultúra mellett összegyűlik, ezért a kultúrák közti különbség feljebb dől el, a tonna fedezetében.

Mi látszik, ha csak a szárítást nézzük

Tegyünk egymás mellé két tekintetet ugyanarra a három kultúrára.

Kultúra	Kereset csak a szárításon, ₴/t	Eredmény a veszteség után, ₴/t
Búza	54	461
Napraforgó	180	319
Kukorica	288	136

A bal oldali oszlop az, amellyel Vitalii kilenc évig mérte a kultúrákat: a kukorica a legjobb, a búza a legrosszabb. A jobb oldali a tonna eredménye a veszteség gabonában való rendezése után, és abban minden fordítva van.

A hat szám közül egyik sem hibás. A 288 ₴-t a kukorica tonnáján a siló valóban megkeresi: a gáz kifizetve, a számla kiállítva. De amíg ez az egyetlen szám, amit a tulajdonos néz, nem látja, hogy ugyanazon a tonnán 348 ₴-t ad vissza gabonában.

„A második szárítót kukoricára építettem. Megegyeztem a téli gázra, kiszámoltam, naponta hány tonnát bír, közelebb tettem a behajtóhoz, hogy a kamionok ne álljanak. Meg sem fordult a fejemben, hogy minden átvett tonna kukorica 136 hrivnyát hagy nálam, a búza tonnája pedig, ami alig érdekelt, 461-et.”

Ki kit támogat: 154 tonna 169 ellen

A norma és a valóság közti eltérés nem százalékban látszik, hanem tonna gabonában, mert éppen gabonával rendezik.

Kultúra	Eltérés	Tonna gabona szezononként	₴
Búza	+2,86%	+154,21	+1 141 183
Napraforgó	−0,78%	−23,29	−172 348
Kukorica	−4,70%	−169,28	−1 252 700
Szezon nettó	—	−38,36	−283 865

A búza 154,21 tonnát hagy a silónál, ez 1 141 183 ₴ olyan gabonában, amely nem ment sehová. A kukorica 169,28 tonnát visz el, vagyis 1 252 700 ₴-t, amit a siló a sajátjából pótolt. A napraforgó még 23,29 tonnát, azaz 172 348 ₴-t.

A szezon nettója mínusz 38,36 tonna, vagyis 283 865 ₴. A siló a saját gabonájából tett hozzá, és ugyanakkor a búzán több mint egymillióval plusszban van. Két ellentétes áramlás, egyetlen maradvány a cellában.

Az eltérésben a plusz azt jelenti, hogy a gabona a silónál maradt

Az előjel itt nem úgy olvasandó, mint a költségeknél. A búza plusz 2,86%-a a norma felülmúlása a valósághoz képest: levonni 5,0%-ot lehet, de 2,14% száradt ki, a különbség a cellában marad. A kukorica mínusz 4,70%-a ennek a fordítottja: 9,70% száradt ki, a szerződés viszont csak 5,0% levonását engedi.

Ezért a táblázatban a plusz bevétel, a mínusz pedig valódi áruátadás. És ezért működik a mindenkire egyforma norma újraosztásként: a száraz búza fizet a nedves kukoricáért, és soha nem tudja meg.

Miért nem vonható le a 283 865 ₴ a nyereségből

Az első reakció egy ilyen számra mindig ugyanaz: beírni a költségek közé vagy levenni az 1 106 535 ₴ nyereségből. Így nem lehet, mert ez a pénz már ott van.

A tonna eredménye — 461, 319 és 136 ₴ — már a veszteség rendezése után van kiszámolva: a búzához 211 ₴-t adtak, a napraforgótól 57 ₴-t vontak le, a kukoricától 348 ₴-t. A 3 936 535 ₴ fedezet ezekből a számokból áll össze. A nettót még egyszer levonni annyi, mint ugyanazokat a tonnákat kétszer számolni.

Mire jó akkor egy külön szám? Nem költséget mér, hanem jelenséget: a mindenkire egyforma norma szezononként 38,36 tonna gabonába kerül a silónak. Három kultúrára szétszórva ezek a tonnák természetes veszteségnek látszanak. Egyetlen számba gyűjtve a szerződésről szóló beszélgetés tárgyává válnak.

„Először levontam a kétszáznyolcvanháromezret a millióból, és megharagudtam. Aztán megmutatták, hogy ezek a tonnák már ott ülnek a saját tonnánkénti eredményemben, és ettől rosszabb lett. Tehát nem bújtak el. Csak egyetlenegyszer sem adtam össze őket egyetlen számba.”

A mínusz 38,4 tonna és a 283 865 ₴ egy és ugyanaz a szám

Ne keressen itt két különböző veszteséget. A 38,36 tonna a nettó szárítási veszteség gabonatömegben; a 283 865 ₴ ugyanez, megszorozva a 7 400 ₴ tonnánkénti árral. Egy pozíció két mértékegységben, és a jelentésben sem az egyik, sem a másik nem szerepel.

A 92,2 ₴ pedig egészen más dolog: a siló nyeresége egy átvett tonnán. Mindkét szám „tonnánként” szól, ezért fejben könnyű összemosni őket. De a 7 400 ₴ a cellában van, a 92,2 ₴ pedig a tulajdonosnál marad.

Első lépés: a valós veszteség beírása mindenkinek

A legkézenfekvőbb megoldás a szerződésben az 5,0%-ot a kultúra valós kulcsára cserélni: búza 2,14%, napraforgó 5,78%, kukorica 9,70%. Akkor mindegyik magáért felel.

Papíron jól jön ki. A fedezet 3 936 535-ről 4 220 400 ₴-ra nő, a nyereség 1 106 535-ről 1 390 400 ₴-ra. Plusz 283 865 ₴ szezononként: pontosan az a nettó, amit a siló a sajátjából pótolt.

Miért rossz lépés a plusz 283 865 ₴, bár a számtan helyes

Mert ez nem semleges javítás, hanem csere. A siló odaadja a búzán meglévő 1 141 183 ₴ garantált előnyt, hogy elvegye a kukoricán az 1 252 700 ₴-t és a napraforgón a 172 348 ₴-t. A növekmény azon áll, hogy mindenki aláírja.

A búzás vevők egy nap alatt aláírják: az 5,0%-os levonás helyett 2,14% lesz. A kukoricásak nem írják alá, mert nekik a norma majdnem megduplázódik. Ha akár csak a fele beleegyezik, a siló a mai állapothoz képest veszteségbe fordul.

A lépés nem a számtan miatt rossz, hanem azért, mert nincs benne emelő. Az egyik fél azonnal ajándékot kap, a másiknak adnia kell, és erről még meg is kell egyezni.

Második lépés: a bejövő nedvességtől függő tarifa

Vitalii mást tett. A veszteségnorma mindenkinél 5,0% maradt, a búzás és napraforgós vevőkkel kötött szerződéseket nem bántották. Csak a szárítási tarifa változott a 18% és annál nagyobb bejövő nedvességű gabonára: 58 → 95 ₴ tonnaszázalékonként.

A 22,0%-os kukorica ebbe a feltételbe beleesik, a 15,5%-os búza és a 12,0%-os napraforgó nem. A kukorica tonnájának eredménye 136-ról 432 ₴-ra emelkedik. A szezon fedezete 3 936 535-ről 5 002 135 ₴-ra, plusz 1 065 600 ₴. A nyereség: 2 172 135 ₴.

A logika egyszerű: a szárítási veszteség a bejövő nedvességtől függ, a tarifa pedig eddig nem függött tőle. A nedves kukoricás vevő ugyanannyit fizetett pontonként, mint a száraz búzás.

„Azt mondták: ne nyúlj a normához, azt mindenki elolvassa, és azon mindenki alkudozik. Emeld a pontonkénti árat a nedves gabonára, mert ezt senki nem olvassa szabályváltozásnak, ez csak az árlista. Megemeltem, és egyetlen szezon alatt többet kaptam, mint korábban az összes tarifatárgyaláson.”

Az a tarifa, amelyen a kukorica nullára fut ki: 41,00 ₴

Érdemes tudni a fordított pontot is. 41,00 ₴ tonnaszázalékonkénti tarifánál a kukorica ugyanazzal a 22,0%-kal pontosan nullát ad: minden, amit a siló a nedvességen keres, elmegy a gabona pótlására.

A mai 58 ₴ ennél a pontnál feljebb áll: a kukorica még mindig pluszt hoz, de tonnánként 136 ₴-t a szárítási számlán látható 288 ₴ helyett. A 95 ₴ pedig az a pontonkénti ár, amely figyelembe veszi, hány tonna gabonába kerül a nedves átvétel.

Három számot érdemes egymás mellett tartani: a 41,00 ₴ a kukorica nullpontja, az 58 ₴ a korábbi tarifa, a 95 ₴ a 18% és annál nedvesebb gabona tarifája. Mindhárom tonnaszázalékonként, és csak az első nem kerül az árlistára.

Mi változott, amikor a szárítási veszteség sorrá vált

Technikai változás három lett. A valós szárítási veszteséget minden tételre számolni kezdték, a kivont pontok és a végső nedvesség alapján. A norma és a valóság közti eltérést tonnára, a tonnát pedig hrivnyára kezdték átszámolni. A szezon eredményét pedig többé nem vonják össze egyetlen silós számba.

• A szárítási tarifa küszöböt kapott a bejövő nedvesség szerint. A 18% és annál nedvesebb gabona szárítása 95 ₴ tonnaszázalékonként az 58 ₴ helyett, és ez az egyetlen javítás, amit nem kellett a búzás vevőkkel egyeztetni.
• A veszteségnorma megszűnt minta lenni. A mindenkire vonatkozó 5,0%-ot már nem írják át automatikusan az új szerződésbe: mellette most ott áll a kultúra valós kulcsa, 2,14%, 5,78% vagy 9,70%.
• A kultúrákat a tonna eredménye szerint hasonlítják össze, nem a szárítási számla szerint. 461, 319 és 136 ₴ az 54, 180 és 288 ₴ helyett, és a döntés arról, mire állítsák a következő szárítót, magától megváltozott.

Nem kellett hozzá sem új cella, sem az összes tarifa emelése, sem a kukoricáról való lemondás. Az kellett hozzá, hogy a szárítási veszteséget pénzben mért pozíciónak lássák, ne természetes veszteségnek.

Következtetés vállalkozóknak. Ha a szerződésében van norma — természetes veszteségre, zsugorodásra, törésre, technológiai hulladékra —, ellenőrizze, hogy ugyanaz-e mindenre, amit átvesz. A norma egyforma, a valóság pedig mindig más: az adott tétel tulajdonságaitól függ. Ahol a valóság a norma alatt van, ott csendben keres; ahol fölötte, ott csendben a saját árujával fizet rá, és ez egyetlen költségsorban sem látszik. Számolja ki az eltérést minden fajtára külön, váltsa át természetes mértékegységre, aztán pénzre a saját áruja árán, és látni fogja, hogy az egyik irány évek óta támogatja a másikat. Ugyanígy működik minden tömeg szerinti átvétel: raktár, hűtőkamra, feldolgozás, hulladékvas, tej.

Tanácsok a végére

• Számolja ki a valós szárítási veszteséget minden kultúrára. A kivont pontok száz mínusz a végső nedvességgel osztva, plusz a mechanikai veszteség: Vitaliinál ez 2,14%, 5,78% és 9,70%.
• Tegye a veszteségnormát a valóság mellé, egy sorba. 5,0% a 9,70% ellen, olyan eltérés, amely a költségjelentésben soha nem fog megjelenni.
• Váltsa át az eltérést tonnára, a tonnát pedig pénzre. A szezononkénti 38,36 tonna 283 865 ₴ a gabona 7 400 ₴ tonnánkénti árán.
• Ne a szárítási számla alapján értékeljen kultúrát. A kukorica tonnánkénti 288 ₴-ja igaz, és nem dönt semmit: a tonna eredménye 136 ₴.
• Bontsa az eredményt kultúrákra, ne silóra. A tonnánkénti 92,2 ₴ nyereség a 461, a 319 és a 136 ₴ átlaga, és mögötte semmi nem látszik.
• Kösse a szárítási tarifát a bejövő nedvességhez, ne csak a pontokhoz. A 18%-os küszöb és a 95 ₴ tonnaszázalékonként 1 065 600 ₴-t adott szezononként, egyetlen norma módosítása nélkül.
• Számolja ki a legnedvesebb kultúra nullpontját. A 41,00 ₴ tonnaszázalékonként az a határ, amely alatt a kukorica egyáltalán nem hoz semmit.

A pénz nem tűnik el, csak nem látja

A silóról azt gondolják, hogy itt két dolog dönt el mindent: az átvett mennyiség és a szárítási tarifa. Nélkülük nem lehet elkezdeni. A keresetet viszont a harmadik dönti el: a szerződésben rögzített veszteségnorma és a gabona valós kiszáradása közti eltérés. Ezt az eltérést 7 400 ₴ tonnánkénti gabonával rendezik.

Ez a rés magától nem záródik be, és a záró sorban nem jelenik meg: a sor 1 106 535 ₴ nyereséget mutat, és az igazat mutatja. Amint viszont a szárítási veszteség árat kap, látszik a legfontosabb: a 17,6%-os jövedelmezőség nem a kukoricáé és nem a búzáé. A 461 ₴-s tonna és annak a tonnának az átlaga, amely a legnagyobb szárítási számláért 136 ₴-t hoz.

Hogyan láthatja ezt a saját silójában

Minden, ami fentebb áll, egyetlen táblázaton nyugszik: nem a szezon egy összegben, hanem minden kultúra egy sorban, ahol egymás mellett van a kivont nedvesség, a valós szárítási veszteség és a szerződés normája. Amíg az eredményt a szárítási tarifa méri, nem látszik sem az, hogy a száraz búza támogatja a nedves kukoricát, sem az, hogy 154 tonna gabona 1 141 183 ₴. Amikor ugyanezek az adatok automatikusan gyűlnek össze, látszik a veszteség utáni tonnánkénti eredmény, és éppen ezért használják a kis- és középvállalkozások tulajdonosai a Finmap rendszerét: hogy lássák a pénzügyi képet, ne pedig találgassák.

Olvassa el azt is

• Üvegház: kilónkénti költség, nem kiló négyzetméterenként
• A tehenet 305 napig fejik, de 365 napig eszik

A téma alapja: A vezetői számvitel elmagyarázva: mi ez, és miért van rá szüksége a tulajdonosnak