Szalonárazás: mennyit hoz valójában egy-egy szolgáltatás

A legtöbb szalontulajdonos két számot figyel: mennyire tele a naptár, és mennyi pénz folyt be a kasszába. Mindkettő mutathat remekül úgy is, hogy közben az üzlet alig termel nyereséget.

Ennek az az oka, hogy egy szalon valójában nem „szolgáltatásokat” ad el, hanem székórákat — és minden szolgáltatás más mennyiséget használ el belőlük, más árréssel. Amíg az árlista nincs így végigszámolva, addig a forgalmas hónap és a jó hónap két teljesen külön dolog, csak kívülről hasonlónak tűnnek.

Az egy szolgáltatás mögötti három költség

Minden egyes szolgáltatásnak három költsége van, a szalonok viszont rendszerint csak kettővel számolnak.

Anyagköltség. Nem az üveg vagy tubus ára számít, hanem az a rész, amit ténylegesen elhasználtatok. Ha egy 600-ba kerülő festéktubus három vendégre elég, akkor egy vendégre 200 jut, nem 600. Azok a szalonok, amelyek a polcon lévő termék teljes árából indulnak ki, egyes szolgáltatások költségét túlbecsülik, máskor pedig — még gyakrabban — teljesen megfeledkeznek az anyagról azoknál a szolgáltatásoknál, ahol „csak egy kicsi kell mindenből”.

A szakember részesedése. Egyszerű, ha fix százalékról van szó, de már kevésbé az, ha a bevétel százalékában fizettek. Ilyenkor ugyanakkora részesedés jár egy olyan szolgáltatás után is, amely 900-nyi anyagot vitt el, mint egy olyan után, amely semmit — vagyis az anyagköltséget teljes egészében a szalon nyeli le.

Székidő. Ez az, ami a leggyakrabban kimarad. A bérleti díj, a rezsi, a recepció, a szoftverek és az adminisztráció költsége nem attól függ, éppen milyen szolgáltatás zajlik; ezeket minden nyitvatartási órában fizetni kell. Ha a fix költségeket elosztod a havi reálisan értékesíthető székórák számával, megkapod egy székóra költségét. Minden szolgáltatás elhasznál belőle valamennyit.

Számold ki, mennyibe kerül egy székóra

Vedd a havi fix költségeidet — bérleti díj, rezsi, adminisztrációs bérek, szoftverek, könyvelés, marketing. Tegyük fel, hogy ez 84 000. Ezután számold ki a reális produktív órákat: három szék, napi tíz munkaóra, huszonnégy nap — de legyünk őszinték, a székek nem foglaltak minden egyes órában. 60%-os kihasználtsággal ez 3 × 10 × 24 × 0,6 ≈ 432 óra.

84 000 ÷ 432 ≈ 194 székóránként. Ennek a számnak innentől minden szolgáltatás kalkulációjában ott a helye.

Tedd mellé az árlistát

Így az árlista végre értelmezhetővé válik. Egy 600-as manikűr, amely egy órát vesz igénybe, 80 anyagköltséggel jár, és 40%-os szakemberi részesedés tartozik hozzá (240), ezt hagyja meg: 600 − 80 − 240 − 194 = 86. Egy 2 200-as festés, amely két és fél órát vesz igénybe, 700 anyagköltséget használ el, ugyanazzal a 40%-os részesedéssel (880), ezt hagyja meg: 2 200 − 700 − 880 − 485 = 135.

Mindkettő szerénynek tűnik — és éppen ez a lényeg. Az az árlista, amelyet az alapján raktak össze, hogy „mennyiért dolgozik a konkurencia”, gyakran épp csak a költségek fölött landol, anélkül hogy ezt bárki észrevenné. Az összehasonlítás még egy fontos dolgot megmutat: a festés két és fél órára leköti a széket, miközben nagyjából annyit hoz, mint egy egyórás manikűr. Ugyanebben az idősávban három manikűr 258-at termelne.

Mit kezdj az eredménnyel?

Rendezd az összes szolgáltatást két oszlop szerint: mennyi marad utána mindhárom költség levonása után, és hány székórát fogyaszt el. A bal alsó sarokban lévő szolgáltatások — alacsony árrés, sok székidő — azok, amelyek teleírják a naptárat, de közben kiürítik a számlát.

Három lehetőséged van, és nem mindegyik áremelés. Emelj árat ott, ahol a szolgáltatás valóban önköltség alatt van. Rövidítsd le a szolgáltatást ott, ahol nem az ár, hanem az idő a probléma. Vagy egyszerűen ne ezt promózd, hanem add a helyét olyasminek, ami óránként többet hoz — ugyanaz a logika, mint a székenkénti és szakemberenkénti nyereségnél.

Közben tedd rendbe a szakember részesedését is

Ha a szakemberek a bevétel százalékát kapják, akkor minden anyagár-emelkedést egyedül a szalon visel. Ha a részesedés a szolgáltatás árrése alapján számolódik — vagy legalább az anyagköltséget levonjátok a részesedés kiszámítása előtt —, akkor az érdekek végre egy irányba mutatnak: a hatékonyabb anyagot választó szakember számára már nem mindegy, mennyibe kerül az adott termék.

Hol kezdd?

Válaszd ki a tíz leggyakrabban foglalt szolgáltatásodat. Mindegyiknél írd fel az anyagköltséget, a szakember részesedését és a székidőt. Számold ki egyszer az egy székórára jutó költséget, majd alkalmazd mind a tízre. Általában találsz majd két-három olyan szolgáltatást, amely minden foglaláson pénzt veszít, és egyet, amely csendben eltartja a szalont — erről szól a szépségszalon valódi tulajdonosi nyeresége is.

A Finmapben szolgáltatásonként és szakemberenként látod a bevételeket és a költségeket, így az árlista többé nem találgatás arról, mennyit kér a piac. Próbáld ki ingyen 7 napig.