Mozi: a hozzájárulás vetítésenként négyszer kisebb

„Húsz évig azt tanították nekem, hogy a mozi a jegyből él. Kiderült, hogy a jegyből csak éppen megél, élni pedig a popcornból él”

Lesia Kovalchuk kéttermes mozit vezet Sumyban. Az épület régi, a székeket négy évvel ezelőtt cserélték, a projektort tavaly télen, hitelre. Tizennégy ember dolgozik itt a takarítókkal együtt, és a felük régebben van a házban, mint Lesia.

A könyvelés úgy működik, mint mindenhol. Van jegybevétel filmenként, van a forgalmazó részesedése, és van a büfé külön sorban. Minden stimmel, minden határidőre elmegy, az adóhivatalnak pedig nincs kérdése.

A gond nem az, hogy a könyvelés hibás. Pontos, teljes, és minden űrlap szerint leadható. Csak arra felel, hogy „mennyit kerestünk”, nem arra, hogy „ebből mit érdemes volt megtenni”.

Tavaly ősszel Lesia végigszámolt egy filmet az első naptól az utolsóig. Nem a jegybevételt — a fedezeti hozzájárulást. És kiderült, hogy a harmadik játékhét szinte hiába dolgozik.

Nem veszteségesen — hiába. A két szó közötti különbség lett az este legnagyobb felfedezése.

Mit ad el a mozi

A mozi nem filmet ad el. A film nem az övé: kölcsönbe kapja, és a kassza felét annak adja, aki leforgatta. Amit elad, az egy szék két órára.

A szék mindig ugyanannyiba kerül. Ugyanazt a területet foglalja, ugyanaz a rendszer fűti, ugyanaz az ember takarítja. Ül benne valaki vagy nem, a költségen ez semmit nem változtat.

Innen indul ennek az üzletnek az egész számtana.

A mozi megvásárolja a jogot, hogy lejátssza a filmet, kifizeti érte a kassza felét, és reméli, hogy megtelik a terem. A filmet nem egészen ő választja — a műsorrendet a forgalmazás diktálja. Egyedül azt irányítja, hány hétig tartja a filmet, és mit kezd az emberekkel az előtérben.

Egy film, három hét

Lesia egy átlagos vígjátékot vett elő — se nem kasszasiker, se nem művészfilm. Az ilyen filmek adják a műsor gerincét, és a mozi éppen belőlük szedi össze a pénzét.

A kasszasiker évente néhányszor jön, és a legnagyobb részt viszi a forgalmazónak. A művészfilm keveset gyűjt. A középkategória a kenyér, és a műsorrend éppen ebből épül.

A film három hétig futott, hetente harmincöt vetítéssel. A jegy a teljes játékidő alatt 180 ₴ volt, kedvezmények és akciós napok nélkül. Lesia szándékosan akciómentes játékidőt választott, hogy a számok ne keveredjenek.

Hétezer néző a teljes játékidő alatt. A jegybevétel 1 260 000 ₴. Papíron a futás sikeresnek látszik, és a hálózat jelentésében az is volt.

A látogatottság esése normális és előre látható. Ennek a kategóriának szinte minden filmjénél ugyanígy alakul, és a forgalmazók éppen erre tervezik a műsort.

Lesia fejből tudja ezt a görbét, és tíz százalékos pontossággal megmondja a második hetet. Azt nem tudta, hogy ugyanez a görbe mit tesz a hozzájárulással, amikor a vetítés állandó költségére fektetik rá.

Hogyan oszlik a kassza

A forgalmazó a jegybevétel egy százalékát kapja, és ez a százalék hétről hétre csökken. Induláskor a legnagyobb, mert akkor hozza a film a fő pénzt, és akkor kell a mozinak a legjobban.

Ötven százalék az első héten. Negyvenöt a másodikon. Negyven a harmadikon. Utána a filmet rendszerint leveszik — a skála egyszerűen nem süllyed tovább.

A skála a szerződésben áll, a hálózat minden mozijára ugyanaz, és nem téma. Lesia nem lát benne igazságtalanságot: a film valóban nem az övé, és valóban kevesebbet kockáztat, mint a stúdió.

A stúdió pénzt tett a forgatásba, és lehet, hogy soha nem kapja vissza. A mozi egy hét műsort kockáztat. A csökkenő skála pontosan ezt tükrözi: minél messzebb a bemutatótól, annál kisebb a forgalmazó hozzájárulása ahhoz, hogy az emberek eljöttek.

„A forgalmazóval nem alkudoznak. Olyan, mint az időjárással alkudozni — lehet, de csak otthon, a konyhában”

Az első hét

Az első hét 693 000 ₴ jegybevételt adott. A fele a forgalmazóhoz ment, a fele a mozinál maradt — 346 500 ₴ mindkettőnek. Pontosan félbe, mint a tankönyvben.

Száztíz néző vetítésenként. Egy megyeszékhely kéttermes mozijának ez jó szám. Lesia egy ilyen héttel elégedett, és soha nem volt oka mélyebbre ásni.

A második és a harmadik

A második hétre a látogatottság majdnem felére esik — hatvan nézőre vetítésenként. A jegybevétel ugyanígy esik, a forgalmazó része viszont csak öt ponttal lesz kisebb, így a mozinál 207 900 ₴ marad.

A harmadik hét harminc nézőt ad vetítésenként. Ez kevesebb az első hét harmadánál, és a száz fölötti termet szinte üresen hagyja.

A vetítések közben ugyanabban a rendben futnak. Senki nem csökkenti napi kettőre a játékot: a műsorrend egy héttel előre jóvá van hagyva, és futás közben átírni mindenkinek kényelmetlen. A plakátok ki vannak nyomtatva, a kassza előre ad el, a személyzet be van osztva.

A mozinál 113 400 ₴ marad. A csökkenő skála enyhíti kicsit az esést, de nem mentő: a kis kassza negyven százaléka is kis pénz.

A skála két hét alatt tíz pontot enged. A látogatottság ugyanennyi idő alatt hetven százaléknál többet veszít. A második annyival nyom többet, hogy a skáláról szinte el lehet feledkezni.

35 vetítés és 30 néző

A két szám majdnem egyforma, és beszédben folyton összekeverik. Az első az, hányszor dolgozik hetente a terem. A második az, hányan ülnek benne a harmadik héten.

A terem ugyanannyiba kerül

Minden vetítés pénzbe kerül, attól függetlenül, hány jegy ment el. A projektor és a klíma áramfogyasztása, a terem takarítása a vetítések között, a pénztáros és a jegyszedő, és a lejátszás licencdíja.

Lesia mindezt egy számba vonta: 1 400 ₴ vetítésenként.

• A projektor és a klíma áramfogyasztása
• A terem takarítása a vetítések között
• Pénztáros, jegyszedő, gépész
• A lejátszás licencdíja

Százöt vetítés három hét alatt. Összesen 147 000 ₴, és ez az összeg nem attól függ, hogy száztíz ember ül a teremben vagy harminc.

Éppen ezért üt a látogatottság esése erősebben, mint a jegybevételből látszik.

„Egy harminc emberes vetítés annyiba kerül, mint egy száztízes. Ezt mindig tudtam. Csak soha nem szoroztam be a vetítések számával”

Fedezeti hozzájárulás vetítésenként

Lesia azt számolta ki, ami egyetlen jelentésben sem szerepelt. Hogy mennyit hoz egy vetítés azután, hogy a forgalmazó megkapta a részét és a lejátszás ki van fizetve. A büfével együtt, mert a büfé ugyanazokkal a nézőkkel jön.

15 606 ₴-ról 3 778 ₴-ra. Három hét alatt majdnem négyszeres esés. Lesia hosszabban nézte ezt a sort, mint a táblázat összes többi részét.

A látogatottság ennyi idő alatt kevesebbet veszített — körülbelül három és félszeresére esett. A hozzájárulás gyorsabban fogy, mert a vetítés költsége helyben marad, és a kisebb összegből nagyobb részt eszik meg.

Ha a költség állandó, a bevétel esése mindig erősebben üt a nyereségen, mint magán a bevételen.

A vetítés költsége nem oszlik el a nézők között

Ez a mozi könyvelésének fő csapdája. A jegy önköltségét úgy számolják, hogy a költséget elosztják az eladott helyekkel, és harminc nézőnél háromszor nagyobb lesz, mint száztíznél.

Éppen ezért nem magyaráz semmit a jegy átlagos önköltsége. Összekeveri az első hetet a harmadikkal, és olyan számot mutat, amely egyetlen konkrét vetítésben sem létezik.

A büfé, amire senki nem néz

A mozi büféjét hagyományosan ráadásnak tartják. Az előtérben áll, két lány viszi váltásban, a könyvelésben pedig külön sorban fut. Mintha a szomszéd üzlet lenne, amely csak kibérelt egy sarkot.

Lesia soha nem kötötte konkrét filmhez. A popcorn megy — és jó. A büfé havi jelentése külön fülön feküdt, amelyet negyedévente nyitottak ki.

Valójában a büfé pontosan azoknak ad el, akiket a film hozott be. A nézőre eső átlagos kosár 95 ₴, és hétről hétre szinte nem változik, mert a popcornt ugyanazok az emberek veszik ugyanolyan arányban.

Ettől lesz a büfé meglepően kiszámítható. A nézőszám ismeretében Lesia néhány százalék hibával megmondja a büfé bevételét — jóval azelőtt, hogy a film bemutatóra kerül.

A büfé fedezete hatvannyolc százalék. A popcorn, az üdítő és a snack önköltségét szégyen kimondani, és éppen ezért kerülnek a moziban annyiba, amennyibe.

Ebben a fedezetben minden benne van:

• Kukorica, szirup, pohár és tasak
• Két büfés lány bére váltásban
• A gépek és a hűtők áramfogyasztása
• A nap végéig el nem adott áru leírása

„Tíz évig a büfét a néző felé nyújtott szolgáltatásnak tartottam. Ha őszinte vagyok, inkább a néző a szolgáltatás a büfé felé”

Egy hrivnya jegybevételből és egy hrivnya büféből

Lesia egymás mellé tett két számot, és azok mindent megmagyaráztak. Két egyszerű százalék, amelyet az elmúlt húsz évben bármikor kiszámolhatott volna.

A jegybevétel minden hrivnyájából 53 kopijka marad a mozinál — a többi a forgalmazóhoz megy. A büfé minden hrivnyájából 68 kopijka marad.

A büfé a mozin belül jövedelmezőbb, mint maga a film. Egyharmaddal minden hrivnyán. És ez úgy, hogy az egész üzlet a film körül épült fel, nem a popcorn körül.

Lesia ebből nem azt a következtetést vonja le, hogy be kell zárni a termeket és snacket árulni. Film nélkül senki nem jön be az előtérbe. A következtetés más: ha a néző már itt van, minden, amit az előtérben adnak el neki, kevesebbe kerül a mozinak, mint az, amit a teremben adnak el.

95 hrivnya és 68 százalék

Az első az, mennyit hagy a néző a büfében. A második az, mennyi marad ebből a mozinál. Összekeverni nem szabad: a 95 ₴ bevétel, a belőle származó hozzájárulás pedig körülbelül 65 ₴.

A futás összegzése

A film három hét alatt hétezer nézőt hozott be. A jegybevétel 1 260 000 ₴, ebből a forgalmazóhoz 592 200 ₴ ment, a mozinál 667 800 ₴ maradt.

A büfé ugyanezeken a nézőkön 665 000 ₴ bevételt és 452 200 ₴ fedezetet csinált.

A vetítések költsége 147 000 ₴. A futás hozzájárulása összesen 973 000 ₴. Ez már a forgalmazó, a büfé és a lejátszás után van.

Az állandó költségek ide még nem tartoznak bele. Ezek hetente ugyanannyit tesznek, és nem a filmtől, nem is a nézőszámtól függenek.

A mozi állandó költségei erre a három hétre — bérleti díj, bérek, közművek, a projektor hitele — 759 000 ₴-t tettek ki. A nettó eredmény 214 000 ₴.

A büfé a bevételben és a büfé a hozzájárulásban

A büfé bevétele a teljes futás bevételének 34,5%-a. A hozzájárulásban viszont már 40,4%-ot nyom. A különbség szemre kicsi, de azt jelenti, hogy a popcorn minden befektetett hrivnyán többet keres, mint a film.

A harmadik hét kérdése

Ezután Lesia feltett egy kérdést, amely korábban egyszerűen nem jutott eszébe. Miért kell a filmet harmadik hétre is tartani?

A harmadik hét hozzájárulása 132 230 ₴. Az állandó költségek heti része 253 000 ₴. A bérleti díjat, a béreket és a projektor hitelét nem érdekli, hányan ülnek a teremben.

A harmadik hét a saját állandó részét sem fedezi. 120 770 ₴-val marad el tőle.

Vagyis a harmadik hét magában nem veszteséges — valódi pénzt hoz. De kevesebbet hoz, mint amennyibe a mozi egy heti létezése kerül. A két állítás közötti különbség az, amit a jelentés soha nem mutatott meg.

„Harmadik hétre is tartottam a filmeket, mert mindenki így tett. És soha senki nem kérdezte, mennyibe kerül ez”

Miért nem kézenfekvő a válasz

Az első reakció: ki a harmadik hetet, be valami újat. Az első hét 546 210 ₴ hozzájárulást ad a harmadik 132 230 ₴-ja ellenében. A heti 413 980 ₴ különbség kézenfekvő válasznak látszik.

A gond az, hogy bemutatók nem minden héten vannak.

Abban a középkategóriában, amelyen a műsor áll, két-három hetente van bemutató. A harmadik hét helyére csak akkor lehet betenni, ha egyáltalán van — a szezon közti hónapokban nincs.

Vannak hetek, amikor egyszerűen nincs mit betenni. Akkor nem a régi és az új film között van a választás, hanem a régi film és a sötét terem között. A sötét terem még popcornt sem hoz.

A második gond: a csökkenő skála a friss film ellen dolgozik. Az első hét nagyobb hozzájárulást ad, de negyven helyett ötven százalékot ad le a forgalmazónak. Hetente új filmre váltani azt jelentené, hogy folyton a legrosszabb részesedésen ülünk.

A harmadik hét nem mindig fölösleges

Ha nincs alternatíva, a 132 230 ₴ hozzájárulás jobb az üres teremnél. Az állandó költségeket akkor is kifizetik, és a részben fedezett hét jobb a sehogy sem fedezettnél.

Éppen ezért Lesia nem vette ki a harmadik hetet a szabályból. A rutinból vette ki: most ez döntés, amelyet minden pénteken meghoznak, nem szokás, amely magától működik.

Első lépés: hozzájárulás, nem látogatottság

Lesia kicserélte a heti jelentés fő számát. Korábban a látogatottság állt ott — hány ember jött el. Most a vetítésenkénti hozzájárulás áll ott, a látogatottság pedig átkerült a szomszéd hasábba.

Ugyanaz az információ más egységben, de más kérdésre felel. A látogatottság azt mondja, megy-e a film. A hozzájárulás azt mondja, érdemes-e tartani.

Mindkét szám kell, és Lesia egyiket sem vette ki. Csak a jelentés fő sorába az került, amely alapján döntenek. Nem az, amelyet kellemesebb megmutatni a hálózat értekezletén.

A jelentést az adminisztrátor készíti, a táblázatban egy és ugyanaz a formula áll, a munka tíz percet vesz el hétfőn.

A jelentésben most három sor van a futás minden hetére:

• Ami a jegyből a forgalmazó után maradt
• A büfé fedezete, ehhez a filmhez kötve
• A vetítésenkénti hozzájárulás a lejátszás költsége után

„A látogatottság a plakát száma. A hozzájárulás a döntés száma. Húsz évig kevertem a kettőt”

Második lépés: a büfé a műsorrendben

A második döntés apróságnak látszott, és a legjövedelmezőbbnek bizonyult. Egy hrivnyába sem került, és senki beleegyezését nem kérte.

Ha a büfé 68 kopijkát ad egy hrivnyából, a film pedig 53-at, akkor minden, ami a néző előtérben töltött idejét növeli, a mozinak dolgozik. Lesia tíz perccel szétcsúsztatta a vetítéseket a műsorrendben.

Ez egy esti munkába került a műsorrenddel. Egyetlen vetítést sem kellett kivenni — az esti játékok csak negyed órával későbbre tolódtak. Az utolsó vetítés tíz perccel később ér véget, és egy év alatt egy ember tett rá panaszt.

A büfé előtti sor nem ütközik többé a vetítés kezdetébe. Akik korábban legyintettek és bementek a terembe, most már meg tudják venni. A büfés lányok nem pánikban dolgoznak, és ez is fontosnak bizonyult.

„Tíz perc a műsorrendben. Féltem, hogy elvesztek egy vetítést a hétvégén, és egyet sem vesztettem el”

A büfé átlagos kosara megemelkedett, és ez volt az év egyetlen intézkedése, amely semmibe nem került.

Miért éppen a moziban működik

A néző már eljött, már kifizette a jegyet, és van tíz szabad perce, amelyet nincs hová tenni. Ilyen közönsége egyetlen más kereskedésnek sincs.

A bevásárlóközpont a járókelő figyelméért küzd. A mozinak már megvan az embere, aki nem siet sehová és nem is tud elmenni. A két helyzet közötti konverziós különbség óriási, és Lesia húsz évig nem használta ki.

Mit kell tenni hétfőn

Lesia három cselekvésre vonta össze az egészet, és egyik sem kíván sem új gépet, sem új könyvelési rendszert.

• Kiszámolni a vetítésenkénti fedezeti hozzájárulást a futás minden hetére, nem a filmenkénti jegybevételt
• Hozzákötni a büfé bevételét a konkrét filmhez, nem külön sorban vezetni
• A film következő hétre nyújtása előtt összevetni a hozzájárulását az állandó költségek heti részével

Az első kettőt egyszer megcsinálják, és utána ugyanabban a táblázatban élnek. A harmadik kérdés minden műsordöntés előtt, és pénteken kell feltenni, nem a rá következő hétfőn.

Pénteken a döntés még módosítható. Hétfőn a hét már ki van fizetve: a műsorrend jóváhagyva, a személyzet beosztva, a reklám kihelyezve. A hétfőn megjövő jelentés olyan pénzről szól, amelyet már nem lehet visszahozni.

Az a terem, amelyben harminc ember ül, annyiba kerül, mint az, amelyben száztíz.

Mikor érdemes korábban levenni a filmet

Amikor a hozzájárulása az állandó költségek heti része alá esett, és van helyette akármi — ismétlés, különvetítés, esemény. Az üres terem semmit nem takarít meg.

A pénz nem tűnik el — csak nem látszik

Lesia mozijában szinte semmi nem változott. Ugyanaz a két terem, ugyanaz a hitelre vett projektor, ugyanaz a büfé az előtérben és ugyanaz a két lány váltásban.

Két dolog változott. A heti jelentésben a látogatottság helyén a vetítésenkénti hozzájárulás áll. A vetítések pedig tíz perccel szét vannak csúsztatva a műsorrendben.

Ettől másként látszik a műsorrend, a futás harmadik hete és maga a popcorn is, amelyet húsz évig a film ráadásának tartottak.

A filmeket Lesia máig szívvel választja, és ez normális — nélküle nincs mit keresni egy moziban. Csak most a szív mellett ott fekszik egy táblázat egyetlen számmal, vetítésenként.

Hogyan láthatja ezt a saját mozijában

Minden, ami fentebb áll, egyetlen soron függ: nem a filmenkénti jegybevételen, hanem a futás minden hetének vetítésenkénti fedezeti hozzájárulásán — a forgalmazó részesedésével, a lejátszás költségével és a büfé ugyanazokhoz a nézőkhöz kötött fedezetével együtt. Amíg a fő szám a látogatottság marad, nem látszik sem az, hogy a hozzájárulás 15 606 ₴-ról 3 778 ₴-ra esik, sem az, hogy a harmadik hétnek 120 770 ₴ hiányzik a saját állandó részéhez. Amikor ugyanezek az adatok maguktól összegyűlnek, látszik, melyik hét fizeti ki a termet: pontosan ezért használják a kis- és középvállalkozások tulajdonosai a Finmapot, hogy lássák a pénzügyi képet, és ne a hónap végén rakják össze.

Olvassa el azt is

• Gyerekjátszóközpont: nyereség szülinaponként és a terem kihasználtsága, nem gyerekenként
• Fitneszklub: miért adósság a számlán lévő pénz, és nem nyereség

A téma alapja: A vezetői számvitel elmagyarázva: mi ez, és miért van rá szüksége a tulajdonosnak