Tartalomjegyzék
„Azt ajánlották, hogy vegyem a nyers deszkát, és adjam el szárítva. Azt mondták: ott ezerháromszázötven a marzs köbönként, a szárításon meg háromszázhatvanat kapok. Kiszámoltam, és rájöttem: azt ajánlják, hogy hétszer annyit keressek, és közben hagyjam abba az alvást.”
Liubomyr Hrynchuk szárítóüzemet vezet Sztrij mellett. Négy kamra, tölgy és fenyő, az ügyfelek helyi asztalosműhelyek és két bútorgyár. Tizenhat éve van a fafeldolgozásban, az utóbbi hatban a sajátjában. A gép a sajátja, a kazán fűrészporral megy, a szárításra tavasz óta áll a sor. A legfontosabb döntés ebben az üzletben pedig nem a szárításról szól.
Négy kamra hatvan köbméterre
Az üzemben négy kamra van, mindegyik 60 m³-t vesz be. Egy betöltés tehát 240 m³.
Az átlagos szárítási ciklus tíz nap. A tölgy lassabban szárad, a fenyő gyorsabban, de egy évre átlagolva pontosan ennyi jön ki. 330 munkanappal ez 33 ciklus.
Az üzem éves kapacitása tehát 7 920 m³ nyers deszka.
Liubomyr tizenhat év alatt jutott el a kamrakezelőtől a tulajdonosig, és szinte az egész idő alatt technológiának látta a szárítást. Hány fok, hány nap, mekkora a kilépő páratartalom, mennyi a selejt. Hogy kinek a deszkája áll a kamrában, azt szervezési részletnek tartotta, nem külön üzletnek.
A kamra nem tudja, kinek a fája áll benne
Technológiailag semmi különbség nincs abban, kinek a deszkája áll a kamrában. Ugyanaz a gáz, ugyanaz a szellőztetés, ugyanaz a kezelő, ugyanaz a ciklus. Egy köbméter szárításának önköltsége nem változik attól, ki vette meg azt a köbmétert.
A gazdaságtan viszont teljesen megváltozik. Éppen ezt becsülte alá Liubomyr hat éven át.
Sztrij ehhez az üzlethez logikus hely. A kárpáti fa közel van, fűrésztelep minden második faluban, szárítókamra viszont kevés: drága, és gáz vagy szilárd tüzelésű kazán kell hozzá. Liubomyr a kazánját a saját hulladékából jövő fűrészporra építette, és ez az egyik oka annak, hogy a szárítási önköltsége alacsonyabb a városinál.
Mi az a bérszárítás
Az ügyfél behozza a saját deszkáját, kifizeti a szárítást, és szárazon elviszi. A fa soha nem lesz az üzem tulajdona.
- a szárítás ára: 960 ₴ betöltött m³-enként
- gáz és villany: 420 ₴ m³-enként
- munka és karbantartás: 180 ₴ m³-enként
- hozzájárulás: 360 ₴ m³-enként
A bérszárítás nem kíván tőkét
Ebben a modellben az üzem semmit nem vásárol. Nincs beszerzés, nincs készlet, és nincs az a kockázat, hogy a szárított deszka ára esik, amíg az áru a kamrában áll. Van gép, gáz és ember — ennyi.
A pénz a szárítás tényével jön, néha előre. A forgótőke itt nulla, és ez nem szóvirág.
A teljes éves mennyiség szárításának önköltsége 4 752 000 ₴. Ez gáz, villany, kezelők és a kamrák folyó karbantartása, és nem függ attól, melyik modellben működik az üzem.
Egy év idegen fán
| Mutató | Összeg, ₴ | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Árbevétel | 7 603 200 | 7 920 m³ × 960 ₴ |
| A szárítás önköltsége | 4 752 000 | 7 920 m³ × 600 ₴ |
| Hozzájárulás | 2 851 200 | 360 ₴ minden köbméterről |
| Állandó költségek | 1 980 000 | bérlet, 5 ember, kazán, őrzés |
| Nettó nyereség | 871 200 | az árbevétel 11,5%-a |
Nyolcszázhetvenegyezer egy évben, egyetlen hrivnya áruba fektetett pénz nélkül. Egy már megtérült gépparknál ez nyugodt üzlet, ügyfélsorral.
Liubomyr az első négy évben pontosan így működött.
Ugyanaz a kamra, más üzlet
„Először a saját ügyfelem mondta ki. Nyolc négyen veszi a nyerset, én kilencszázhatvanért szárítom neki, ő pedig tizenkét hatszázon adja el szárítva. És a szemembe mondja: Liubomyr, te vagy itt a legszegényebb, pedig nélküled semmi nem működik.”
A számítás egyszerű. A nyers deszka 8 400 ₴ egy m³. A szárított 12 600 ₴.
A különbség 4 200 ₴ köbönként, és ebből az üzem 960 ₴-t kap.
A maradék 3 240 ₴-t az viszi, aki a beszerzést, a készletet és az eladást magára vette. Az üzemnek a különbség 22,9%-a jut, pedig nélküle ez a különbség egyáltalán nem létezik.
Mit ad a saját alapanyag
Nyerset venni, megszárítani és szárazon eladni: látszatra ugyanaz a munka, plusz a kereskedés.
A szárítás árát Liubomyr kétszer próbálta emelni, és kétszer ugyanabba a falba futott. Az ügyfele bármikor vehet saját kamrát: amíg a szárítás olcsóbb a gép birtoklásánál, addig eladható, mihelyt drágább, az ügyfél a sajátjába fektet. Az ár plafonját itt nem az étvágy szabja meg, hanem az alternatíva költsége.
A zsugorodás és a gyalulás elviszi az ötödét
Egy köbméter nyers deszkából nem egy köbméter szárított lesz, hanem 0,8. A víz elmegy, a deszka vastagságban beesik, egy része selejt lesz, még egy rész a gyaluláson tűnik el. Egy köbméter szárítotthoz tehát 1,25 köbméter nyerset kell vásárolni.
Egy köbméter szárított önköltsége két részből áll: 10 500 ₴ alapanyag és 750 ₴ szárítás. Együtt 11 250 ₴.
| Egy m³ szárított deszka | ₴ |
|---|---|
| Nyers deszka, 1,25 m³ × 8 400 ₴ | 10 500 |
| Szárítás, 1,25 m³ × 600 ₴ | 750 |
| Önköltség | 11 250 |
| Eladási ár | 12 600 |
| Marzs | 1 350 |
1 350 ₴ marzs a bérszárítás 360 ₴-jával szemben. Köbméterenként 3,75-szeres különbség, és a kapacitás is másként számol: 7 920 m³ nyersből 6 336 m³ szárított lesz.
Az árbevétel közben egészen másként néz ki: 79 833 600 ₴ a 7 603 200 ₴-val szemben. Csak hogy ez nem eredmény, hanem a modell sajátossága — a kereskedő árbevételében benne van a megvásárolt fa értéke. A forgalmakat itt összevetni értelmetlen, a hozzájárulást kell.
Hét és félszer
A saját alapanyag hozzájárulása 8 553 600 ₴. Mínusz ugyanaz az 1 980 000 ₴ állandó költség, és a nettó 6 573 600 ₴.
A bérszárítás 871 200 ₴-jához mérve ez 7,55-szor több.
Ugyanaz a kamra, ugyanaz a gáz, ugyanaz a kezelő — és hét és félszer más nyereség.
Pontosan ezt a számítást mutatták Liubomyrnak. Helyes, és sem hiba, sem túlzás nincs benne.
Mennyi pénzt kíván ez
A számításból egyszerűen kimaradt egy sor.
Ahhoz, hogy szárított deszkát adjon el, előbb nyersen meg kell vennie. És nem egyszer, hanem folyamatosan: amíg az egyik tétel szárad, a második az udvaron fekszik, a harmadik a készraktárban várja a vevőt.
- a kamrákban: 240 m³ nyers × 8 400 ₴ = 2 016 000 ₴
- szárított a raktárban, 45 nap eladás: 864 m³ × 11 250 ₴ = 9 720 000 ₴
- nyers az udvaron, 20 nap: 480 m³ × 8 400 ₴ = 4 032 000 ₴
- összesen lekötve: 15 768 000 ₴
A készraktár ennek az összegnek a legnagyobb része. A szárított deszka nem megy el azonnal: a vevő kijön, válogat, és konkrét megrendelésre visz el egy tételt. A kamrából való kijöveteltől a fizetésig negyvenöt nap normális határidő, nem késés.
A tőkemegtérülés fontosabb a nyereségnél
Hatmillió-ötszázhetvenháromezer tizenötmillió-hétszázhatvannyolcra: ez évi 41,7%. Nem rossz, csak most már látszik, hogy a 6 573 600 ₴-t a 871 200 ₴-hoz mérni értelmetlen volt. Az egyik kereset nulla tőkén áll, a másik olyan összegen, ami 2,4-szer nagyobb magánál a keresetnél.
A készraktár itt a teljes lekötött tőke 61,6%-a. Nem a kamrák és nem a nyers deszkás udvar, hanem éppen az a szárított deszka, ami már kész, és a vevőjét várja. Abból van a legtöbb, és köbönként az a legdrágább.
„Elmentem a bankba ezért a tizenöt millióért. A bank megnézte az üzememet, és hármat adott. A többit vagy a nyereségből kellett négy évig összegyűjteni, vagy partnert bevenni, vagy kisebb mennyiséggel működni.”
„A bank akkor mondott egy olyat, amit először nem értettem. Azt mondják: a gépre adunk fedezetként, nem a deszkakészletre, mert a deszka áru, nem vagyontárgy. Két év múlva értettem meg, mire gondoltak.”
A marzs az áron belül
Van egy második dolog, ami abból a számításból szintén kimaradt.
Az 1 350 ₴ marzs hrivnyában tekintélyesen néz ki. Az eladási ár százalékában 10,7%, és éppen ez a nézet számít, amikor az ár elindul.
A vékony marzs kis ármozdulástól is eltörik
Egy köbméter szárított önköltsége 11 250 ₴, és ez abban a pillanatban fixálódik, amikor a nyers deszkát megvették. Az eladási ár ezzel szemben három hónapig a maga életét éli, amíg a tétel szárad és a vevőjét várja.
A két szám között mindössze 1 350 ₴ a hézag.
Tíz százalék a szárított deszkánál nem katasztrófa és nem ritkaság. Ez a piac szokásos mozdulata, amikor a bútorgyárak egy negyedévre visszafogják a beszerzést, vagy amikor valaki nagy kijön egy tétellel ugyanarra a vidékre.
Mi lesz, ha esik az ár
Tegyük fel, hogy a szárított deszka 10%-kal olcsóbb lesz: 12 600 ₴-ról 11 340 ₴-ra.
Az önköltség 11 250 ₴ marad. A marzs 1 350 ₴-ról 90 ₴-ra esik köbönként.
| Modell | Szárított ára 12 600 ₴ | Szárított ára 11 340 ₴ |
|---|---|---|
| Bérszárítás | 871 200 | 871 200 |
| Saját alapanyag | 6 573 600 | −1 409 760 |
| Lekötött tőke | 15 768 000 | 15 768 000 |
Mínusz tíz százalék az árban 6 573 600 ₴ nyereséget 1 409 760 ₴ veszteséggé fordít.
Az esés küszöbe
A pontos határt könnyű kiszámolni. Az 1 980 000 ₴ állandó költség 6 336 m³ szárítottra 312,5 ₴ marzsot kíván köbönként.
A marzs tehát 1 350 ₴-ról 312,5 ₴-ra eshet, és ez 8,23%-os árcsökkenést jelent.
Nyolc és negyed százalék. A szárított tölgy ára az utóbbi három évben kétszer mozdult ennél nagyobbat, mindkét irányba.
A 8,23%-os küszöb nem önmagában kellemetlen, hanem a határidővel együtt. A nyers beszerzésétől a szárított kifizetéséig körülbelül három hónap telik el, és a kimeneti árat senki nem fixálja előre. A tulajdonos tehát három hónapra vállal árkockázatot, 8,23% hézaggal.
Miért nem látszik a kasszában
A kasszakimutatás a bejött és a kimenő pénzt mutatja. Azt nem mutatja, melyik modellben keresték meg.
- az idegen fa szárításának árbevétele és az eladott szárított árbevétele egy sorban fekszik
- a nyers deszka beszerzése költségnek látszik, nem a forgóba fektetett pénznek
- a raktáron lévő szárított deszka a kasszakimutatásban egyáltalán nem létezik
- a gáz és a munka nincs szétszedve „idegen köbméterre” és sajátra
Ahhoz, hogy a 41,7%-os megtérülés és a nulla tőke közti különbség látszódjon, mind a négy sort modell szerint kell szétszedni. Ezt egyetlen könyvelőprogram sem teszi meg, mert neki ez ugyanabból a tevékenységből származó ugyanolyan árbevétel.
Mit próbált korábban
„Két évvel ezelőtt megpróbáltam. Vettem egy másfél milliós tételt, megszárítottam, és öt hónapig állt a raktárban, mert éppen akkor álltak le a bútorgyárak. Majdnem önköltségen adtam el, és többet nem mentem közel ehhez az ötlethez.”
Az eset után Liubomyr úgy döntött, hogy a saját alapanyag nem neki szól. A következtetés az eredmény szerint helyes volt, az ok szerint hibás: az a tétel nem a modell miatt állt le, hanem a méret miatt — mindent egyetlen beszerzésbe tett.
A harmadik lehetőséget nem látta.
A hiba nem a modellben volt, hanem abban, hogy Liubomyr kettős választásnak hitte a dolgot: vagy idegen fa, vagy a sajátja. A harmadik lehetőség nem kíván sem teljes átállást, sem tizenöt milliót — csak azt kívánja, hogy kiszámolja, hol van a határ.
A vegyes modell
A kérdés, ami mindent eldönt, váratlanul egyszerűen szól. Hány köbméter idegen fára bízható az üzem állandó költsége?
Ez a szám az egész cikk legfontosabb száma. Nem a nyereségről és nem a marzsról szól, hanem arról, mekkora részt kell a kapacitásból kockázatmentes jövedelemre adni, hogy a maradékkal nyugodtan lehessen kockáztatni.
Az állandó költség idegen fából kifizethető
Az állandó költség 1 980 000 ₴. A bérszárítás hozzájárulása 360 ₴ köbönként. Osszuk el az egyiket a másikkal: 5 500 m³.
Ez a kamrakapacitás 69,4%-a. A maradék 30,6% szabad.
Hány köbméterre bízzuk az állandót
Ebben a modellben 5 500 m³ idegen fa pontosan nullára zárja az összes állandó költséget. Egyetlen hrivnya nyereséget nem adnak — és egyetlen hrivnya veszteséget sem.
A kapacitás maradéka — 2 420 m³ nyers, vagyis 1 936 m³ szárított — saját alapanyagon dolgozik. A hozzájárulás 1 350 ₴ köbönként, és mind nettó nyereséggé válik: 2 613 600 ₴.
- bérszárítás, 5 500 m³: pontosan lezárja az 1 980 000 ₴ állandó költséget
- saját alapanyag, 1 936 m³ szárított: 2 613 600 ₴ nettó nyereség
- lekötött tőke: 4 818 000 ₴ a 15 768 000 ₴ helyett
- tőkemegtérülés: 54,2%
Az árkockázat már csak a nyereségen áll
A megtérülés magasabb lett, mint a teljesen saját modellben: 54,2% a 41,7%-kal szemben. Az ok nem varázslat: az állandó költséget itt idegen pénz fizette ki, így a saját tőke csak a marzson dolgozik.
És a fő. 10%-os árcsökkenésnél a vegyes modell 174 240 ₴-t ad — kevés, de pluszban. A küszöbe 10,71% a 8,23% helyett.
Mit tett Liubomyr
„Nem lettem faárus, és nem maradtam csak szárító. Nálam most a kamrák kétharmada idegen fán megy, és ez elég ahhoz, hogy ne kelljen bármilyen áron eladnom a sajátomat. Ez a „nem kell“ az egész különbség.”
Az üzem nem egyszerre állt át a vegyes modellre, hanem két szezon alatt. Liubomyr először kiszámolta, hány köbméterre bízza az állandót, aztán ezt a részt egy évre előre szerződésbe tette az állandó ügyfelekkel, és csak ezután kezdett nyers deszkát vásárolni a szabad kapacitásra.
A sorrend itt fontosabb magánál az ötletnél.
A kapacitás maradék 30,6%-a most saját alapanyagon dolgozik, és Liubomyr négyszáz köbméteres tételekben vásárol, nem egyetlen másfél milliósban. Ha a piac beesik, egyszerűen nem veszi meg a következő tételt — a kamrák közben nem állnak, mert idegen fa van bennük.
A pénz nem tűnik el — csak nem látja
„Tizenhat évig azt hittem, hogy az én kérdésem az, mennyit kérjek egy köbméter szárításért. Valójában az volt a kérdésem, hány köbméterre bízzam a bérletet, a fizetéseket és a kazánt. Ez két különböző kérdés, és a másodikat egyszer sem tettem fel magamnak.”
Liubomyr üzemében nem változott sem a gép, sem a ciklus, sem a szárítás önköltsége. Kamra ugyanúgy négy, ciklus 33, a gáz és a munka ugyanaz a 600 ₴ köbönként. Csak annyi változott, hogy most tudja, a kamrák melyik része fizeti az állandó költségeit, és melyik dolgozik a nyereségre.
Hogyan lássa ezt a saját szárítóüzemében
Minden, ami fentebb áll, egyetlen metszeten nyugszik, amit a kasszakimutatás nem csinál meg: a bérszárítás és a saját deszka kereskedése két különböző üzlet ugyanazon a gépen, más megtérüléssel és más kockázattal. Amíg egyetlen „árbevétel” soron fekszenek, a tulajdonos nem látja sem azt, hogy 5 500 m³ idegen fa az összes állandó költséget kifizeti, sem azt, hogy a marzs a szárított deszka árán belül mindössze 10,7%. Amikor a kamrák betöltése, a nyers beszerzése és a szárított eladása magától külön számolódik, a modell választása nem a hangulat kérdése többé — pontosan ezért használják a kis- és középvállalkozók a Finmap-et: hogy lássák a pénzügyi képet, ne pedig emlékezetből rakják össze.
Olvassa el azt is
A téma alapja: A vezetői számvitel elmagyarázva: mi ez, és miért van rá szüksége a tulajdonosnak
Oszd meg az értékes tartalmat — légy te az inspiráció forrása
Gyakori kérdések a szárítóüzem pénzügyeiről
Mi hoz többet: idegen fát szárítani vagy sajátot venni?
Attól függ, mivel méri. A bérszárítás 871 200 ₴-t ad egy évben, egyetlen hrivnya tőke nélkül, a saját alapanyag 6 573 600 ₴-t, viszont 15 768 000 ₴ lekötött pénzt kíván. Nem a nyereségösszegeket kell összevetni, hanem a befektetett tőke megtérülését és a kockázatot.
Miért hétszer nagyobb a nyereség a saját alapanyagon?
Mert a nyers és a szárított deszka közti teljes különbséget Ön viszi el, nem a szárítás díját. A bérszárítás hozzájárulása 360 ₴ köbönként, a saját alapanyag marzsa 1 350 ₴, vagyis 3,75-szer több — és a mennyiség is szárított köbméterben számol, nem nyersben.
Hogyan számoljuk ki, mennyi pénzt köt le a saját alapanyag?
Adjon össze három készletet: a kamrákban álló fát, a nyerset az udvaron és a szárítottat a készraktárban. Itt ez 2 016 000 ₴, 4 032 000 ₴ és 9 720 000 ₴. A legnagyobb rész a készraktár, a teljes tőke 61,6%-a, mert a szárított deszka köbönként is drágább, és hosszabban is fekszik.
Mennyire kockázatos a vékony marzs a szárított deszkán?
Az 1 350 ₴ marzs az eladási ár 10,7%-a, és abban a pillanatban fixálódik, amikor a nyers deszkát megvette — az eladás viszont csak három hónappal később történik. Egy 8,23%-os árcsökkenés már veszteségessé teszi az évet, egy 10%-os pedig mínusz 1 409 760 ₴-t ad a 6 573 600 ₴ nyereség helyett.
Hány köbméterre bízzuk az állandó költségeket?
Ossza el az állandó költséget a bérszárítás hozzájárulásával. Itt az 1 980 000 ₴-t a 360 ₴-val elosztva 5 500 m³ jön ki, vagyis a kamrakapacitás 69,4%-a. Ez a rész nyereséget nem hoz, viszont teljesen kifizeti a bérletet, a fizetéseket és a kazánt.
Miért ad a vegyes modell nagyobb tőkemegtérülést?
Mert benne az állandó költséget idegen fa fizeti ki, és a saját tőke csak a marzson dolgozik. A megtérülés így 54,2% a teljesen saját modell 41,7%-ával szemben, a lekötött pénz pedig 4 818 000 ₴ a 15 768 000 ₴ helyett.
Megvédi a vegyes modell az üzemet az árcsökkenéstől?
Teljesen nem, de érezhetően igen. Az esés küszöbe 8,23%-ról 10,71%-ra nő, mínusz tíz százaléknál pedig az üzem 174 240 ₴-val pluszban marad. A fő azonban más: a kamrákban idegen fa áll, így a saját deszkát nem kell bármilyen áron eladni.
Miért nem látszik ez a különbség a kasszakimutatásban?
Mert a kassza a pénz mozgását mutatja, nem azt a modellt, amelyikben megkeresték. Az idegen fa szárításának és az eladott szárítottnak az árbevétele egy sorban fekszik, a nyers beszerzése költségnek látszik a forgóba fektetett pénz helyett, a raktáron álló szárított deszka pedig a kasszakimutatásban egyáltalán nem létezik.
Maradtak még kérdéseid?
Szívesen válaszolunk rájuk.
Finmap support
