Gyártás: négy 96%-os fázis 85,78%-ot ad

„A kimutatásban kilencvenhat és negyed százalékos átlagos minőség áll. Én huszonkétezer munkadarabot indítok, a raktárba pedig tizennyolcezer-nyolcszázhetvenkét darab érkezik meg. Másfél évig nem tudtam megérteni, melyik szám hazudik a kettő közül” — így kezdte a beszélgetést Ihor, egy zaporizzsjai műanyagalkatrész-gyártás tulajdonosa.

Ismerős kép? A szerszámok bejáratottak, a fröccsöntés stabil, reklamáció szinte nincs. Az ellenőr havonta kimutatást ad le, amelyben mind a négy üzemrész tartja a saját százalékát. A nyereség pedig olyan, mintha az üzem kétszer rosszabban dolgozna a saját számainál.

Az ok nem a minőségben és nem az emberekben van. Abban a számtanban van, amit mindenki használ, és szinte senki nem ellenőriz: négy egymást követő üzemrész minőségét az üzemrészek átlagaként számolják. És olyan szám jön ki, aminek semmi köze ahhoz, hány darab hagyta el az üzemet.

Két egységre bontjuk a gyártást: a fázisra és a darabra, amely átmegy rajta. És megmutatjuk, miért kerül ugyanaz a hiba 46 ₴-ba vagy 117 ₴-ba attól függően, hol fogták meg.

Az alapító útja: egy géptől négy üzemrészig

Ihor egyetlen, használtan vásárolt fröccsöntő géppel kezdte. Házakat öntött egy helyi összeszerelőnek, és maga állt a gép mellett. A selejt akkor fizikailag látható volt: a hiányosan kitöltött darab a ládába repült, a láda pedig ott állt a lába mellett.

Hét év alatt jött a második és a harmadik gép, a forgácsolóüzem, a szárítóval ellátott festőkabin és az összeszerelő üzemrész. Az indítás huszonkétezer munkadarabra nőtt havonta.

„Amikor egy gép volt, mindent tudtam a selejtről, mert ott volt a lábam alatt. Most négy üzemrész van, és mindegyiknek megvan a saját ládája. A kimutatásba százalékok kerülnek, nem ládák”.

Miért nem mond semmit a kihozatalról a „96,25%-os átlagos minőség”

Az üzemrészek százalékai becsületesek: a fröccsöntés 96%-ot tart, a forgácsolás 97%-ot, a festés 94%-ot, az összeszerelés 98%-ot. Minden szám ellenőrizhető, és senkit nem csap be.

A csalás a következő sorban van, ahol ezt a négy százalékot összeadják és elosztják néggyel. Kijön 96,25% — és ez a szám elkezd az üzem mutatószámaként élni. De a 96,25% a fázisok számtani átlaga, egyetlen elvont üzemrész eredménye, nem pedig azoknak a munkadaraboknak az aránya, amelyek eljutottak a késztermékraktárba.

Mi állt Ihor kimutatásában

A kimutatás rövid volt: indítás 22 000 munkadarab, átlagos minőség a négy üzemrészen 96,25%, a készdarab ára 148 ₴. Ebből a következtetés magától növekszik ki: a selejt körülbelül négy százalékot visz el, vagyis 825 darabot.

Valójában a raktárba 18 872 darab jutott el, és 3 128 nem jutott el — négyszer több, mint amit a kimutatás ígért. És egyetlen sora sem volt valótlan.

A veszteségek nem összeadódnak — összemultiplikálódnak

A fröccsöntés 4%-ot veszít, a forgácsolás 3%-ot, a festés 6%-ot, az összeszerelés 2%-ot. A kísértés, hogy ezeket 15%-ba összeadjuk és azt mondjuk, „ennyi az egész veszteség”, szinte legyőzhetetlen.

Így nem lehet számolni. Egyik üzemrész sem a teljes indítással dolgozik, hanem azzal, amit az előző átadott: a forgácsolás a maga 3%-át nem 22 000-ből veszíti el, hanem 21 120-ból; a festés a maga 6%-át — 20 486-ból. A veszteségek nem adódnak össze, hanem összemultiplikálódnak: 1 − 0,96 × 0,97 × 0,94 × 0,98 = 14,22%, az üzem kihozatala pedig 85,78%.

15% a 14,22% ellen: hol az apróság és hol a szakadék

Az összeadás és a szorzás között a különbség nevetséges — kevesebb egy százalékpontnál, és éppen ezért nem veszik figyelembe a szorzást. De a szakadék nem itt van. Hanem a 96,25% és a 85,78% között: az átlag néggyel osztja a veszteségeket, az egymást követő üzemrészek viszont felhalmozzák őket. Minél több fázis van a láncban, annál messzebb kerül az átlag a valódi kihozataltól — és négy üzemrészen 10,47 százalékponttal kerül messzebb. Pontosan ebben a szakadásban van a pénz.

„Elmagyarázták nekem a kezükön is, és nem hittem el. Akkor hittem el, amikor újraszámoltam a fizikai ládák alapján: háromezer-százhuszonnyolc darab volt bennük, nem nyolcszáz”.

Az élet azelőtt, hogy a fázis sorrá vált

Azt a nyilvántartást, amelyben Ihor közel öt évet élt, minden egyetlen gépből kinőtt gyártás felismeri.

• A kihozatalt az üzemrészek átlagaként számolták. Négy százalékot összeadtak és elosztottak néggyel — és egyszer sem szorozták össze.
• A selejtet darabban mérték, nem pénzben. „A festésen több, mint a fröccsöntésen” — minden fogalom nélkül arról, mennyibe kerül már az üzemnek egy-egy abból a darabból.
• Minden üzemrész egyformán nyomott a latban. Az összeszerelés százalékát és a festés százalékát egyenlő súlyú számként olvasták.
• Az alapanyagot a kimenet, nem a bemenet szerint írták le. A kalkulációban annyi anyag állt, amennyi a készdarabban van, fizetni viszont az egész indításért fizettek.
• A regranulálást visszatérő pénznek tartották. „Hiszen minden visszamegy a tölcsérbe” — anélkül, hogy szétszálazták volna, mi megy oda vissza valóban, és mi már nem.
• A selejtnek nem volt címe. A ládák külön álltak, a kimutatásban pedig egyetlen összevont hulladékszám volt.

E hat probléma közül egy sem technológiai. Mind a hat nyilvántartási — és pontosan ezért nem látta őket sem a műhelyvezető, sem az ellenőr.

A valódi kihozatal: 18 872 darab 22 000 munkadarabból

Ihor fázisokra bontotta a hónapot: mennyi lépett be, mennyit selejtezett az üzemrész, mennyibe kerül a darab éppen annak az üzemrésznek a bemenetén, és mennyi pénz van a ládájában.

Fázis	A fázis kihozatala	Belépett, db	Selejt, db	Felhalmozott egységköltség a bemeneten	A selejt költsége
Fröccsöntés	96%	22 000	880	46 ₴	40 480 ₴
Forgácsolás	97%	21 120	634	64 ₴	40 576 ₴
Festés	94%	20 486	1 229	86 ₴	105 694 ₴
Összeszerelés	98%	19 257	385	117 ₴	45 045 ₴
Készdarab	85,78%	—	3 128	—	231 795 ₴

A lánc sorok szerint olvasható: 22 000 a fröccsöntés bemenetén, 21 120 a forgácsolás bemenetén, 20 486 a festés bemenetén, 19 257 az összeszerelés bemenetén, 18 872 a késztermékraktárban. A belőlük származó árbevétel 18 872 × 148 ₴, azaz 2 793 056 ₴. A négy ládában pedig 231 795 ₴ marad — pénz, amit már elköltöttek olyan darabokra, amelyek nem indultak el a megrendelőhöz.

A selejt minden fázissal drágul

Most a második fordulat, és ez fontosabb az elsőnél. A fröccsöntésen selejtezett darab 46 ₴-ba kerül az üzemnek — csak az alapanyag. Ugyanaz a darab az összeszerelésről leszedve 117 ₴-ba, mert magán hordja a forgácsolást, a festéket és a szárítást. A különbség 2,5-szeres, és egyetlen minőségi százalékban sem látszik.

Miért nem a festés ára a 86 ₴

Itt könnyű összekeverni. A 46, 64, 86 és 117 ₴ nem a fázisok árai, és nem az, mennyibe kerül egy darabot befesteni. Ez egyetlen darab felhalmozott költsége abban a pillanatban, amikor belép az üzemrészbe.

A festés bemenetén a darabban már 86 ₴ ül: alapanyag, plusz fröccsöntés és forgácsolás. Ha a kabin leselejtezi, az üzem mind a 86 ₴-ot elveszíti, nem a festék árát. Az összeszerelés bemenetén 117 ₴ ül. Innen a szabály bármelyik ágazatra: a lánc elején végzett ellenőrzés olcsóbb a lánc végén végzettnél.

Festés: nem a legrosszabb százalék és a legdrágább selejt

A festés kihozatala 94% — nem katasztrófa, szárítóval ellátott kabinnál ez üzemi százalék. A kimutatásban a négy normális szám egyikének látszott. Pénzben azonban 105 694 ₴ selejtet ad, vagyis az üzem teljes selejtköltségének 45,6%-át.

Két oka van, és együtt hatnak. A festés selejtezi a legtöbb darabot — 1 229-et a fröccsöntés 880-ával és az összeszerelés 385-ével szemben. És mindegyik 86 ₴-ot nyom, nem 46 ₴-ot. Szorozza össze — és megkapja az üzem legdrágább ládáját.

„Két évig készültem gépet cserélni, mert a fröccsöntésen sok volt a selejt. A pénz pedig egész idő alatt a kabinban égett, amelynek a kimutatásban normális százaléka volt”.

Mennyi ez az üzem pénzében

Hogy megértsük a 231 795 ₴ súlyát, tegyük őket az üzem hónapja mellé.

Költségtétel	Havonta	Az árbevétel %-a
Alapanyag (22 000 × 46 ₴, a bemeneten fizetve)	1 012 000 ₴	36,23%
Munkások	812 000 ₴	29,07%
Villamos energia	284 000 ₴	10,17%
Szerszámok és eszközök	96 000 ₴	3,44%
Festék és vegyszer	142 000 ₴	5,08%
Egyéb	86 000 ₴	3,08%
Összesen	2 432 000 ₴	87,07%

A 2 793 056 ₴ árbevétel mínusz a 2 432 000 ₴ költség 361 056 ₴ nyereséget és 12,93%-os jövedelmezőséget ad. Műanyagalkatrész-gyártásnál ez normális, és ezzel a számmal Ihor meg volt elégedve.

A 231 795 ₴ a nyereség 64,2%-a, és már a költségekben ül

A selejt költsége annak a 64,2%-át teszi ki, amit az üzem egy hónap alatt megtermel. És itt pontosítás kell: ez a 231 795 ₴ nem adódik hozzá a költségekhez, és nem vonódik le a nyereségből.

Már a 2 432 000 ₴ belsejében van: a selejtezett darabok alapanyaga meg van vásárolva, a megmunkálásuk bére kifizetve, a fröccsöntésükre fordított áram elégetve. Ez nem új lyuk, hanem a meglévő költségek azon része, amely nem lett termék. A kérdés másként szól: a költségek mekkora részét fizeti az üzem azért, ami soha nem indul el a megrendelőhöz.

Első rejtett tétel: az alapanyagot a bemenetre fizetik

Az, ami nem volt benne a kalkulációban, ott áll a költségek legelső sorában: az alapanyagot az üzem a teljes indításra vásárolja, nem arra, ami kijött. A bemeneten 22 000 munkadarab 46 ₴-onként — 1 012 000 ₴. A késztermékben 18 872 × 46 ₴ értékű alapanyag van, azaz 868 112 ₴. A különbség 143 888 ₴, vagyis a nyereség 39,9%-a.

Ez nem külön lyuk a 231 795 ₴ felett, hanem éppen fordítva: a 143 888 ₴ ugyanannak a 231 795 ₴-nak az alapanyag-része, a legnagyobb összetevője. A többit a bérek, az áram, a festék és a szerszámok adják. Ezt a két számot nem lehet összeadni — ugyanaz a pénz két oldalról.

Második rejtett tétel: a selejt felét nem lehet visszaőrölni

A tulajdonos legerősebben abban hisz, hogy a műanyagban a selejt szinte ingyen van, mert megőrlik és visszateszik a tölcsérbe. Részben így is van: a fröccsöntés és a forgácsolás 1 514 darabot ad, amelyet valóban meg lehet őrölni. A visszatérés nem teljes — az újrahasznosított alapanyag elveszíti a tulajdonságait, és munkába körülbelül 60% kerül. Tehát 1 514 × 46 ₴ × 0,6 az 41 786 ₴, vagyis a nyereség 11,6%-a, amit az üzem visszanyer. A festés és az összeszerelés viszont 1 614 darabot ad, amelyet semmivel nem lehet visszaőrölni: festék van rajtuk, és a megőrölt műanyag zárványokat ad a következő tételben.

Miért nem térít vissza semmit az 1 614 darab

Írjunk alá minden számot. 1 514 — visszaőrölhető, a fröccsöntésről és a forgácsolásról, az alapanyag 60%-át hozza vissza. 1 614 — nem visszaőrölhető, a festésről és az összeszerelésről, nullát hoz vissza.

A kettő között a különbség egyetlen számjegy, pénzben viszont elvi. A visszaőrölhető a lánc legolcsóbb darabjai, 46 és 64 ₴-onként. A nem visszaőrölhető a legdrágábbak, 86 és 117 ₴-onként. Vagyis éppen a selejt azon része térül meg, amely a legkevesebbe kerül.

„Azt hittem, nálunk a selejt olcsó, mert minden a darálóba megy. Amíg le nem esett: a darálóba az olcsó fele megy, a drága pedig a szemétlerakóra”.

A fázisok átlaga a valódi kihozatal ellen

Tegyük mindkét számot egyetlen táblázatba, és nézzük meg, mit ígért mindegyik.

Hogyan számolták a kihozatalt	Mutató	Készdarab	Pénzben
Négy fázis számtani átlaga — így állt a kimutatásban	96,25%	21 175	3 133 900 ₴ árbevétel
A fázisok szorzása — a valódi kihozatal	85,78%	18 872	2 793 056 ₴ árbevétel
A szakadás	10,47 szpont	2 303 darab	340 844 ₴
Forgatókönyv: festés 97% a 94% helyett	88,52%	19 474	2 882 152 ₴ árbevétel

Az első sor nem az ellenőr hibája, hanem a formula következménye: a fázisok átlaga, 96,25%, 21 175 darabot és 3 133 900 ₴ árbevételt ígért. A második az, ami van. Közöttük 2 303 darab és 340 844 ₴ árbevétel áll, amely soha nem létezett: ezek a darabok csak egy hibásan összeállított átlagban éltek.

És az utolsó dolog. A 96,25%-ot nem lehet 85,78%-ra „kijavítani” — ez két különböző mutató: az első az átlagos üzemrészt írja le, a második az üzemet. Az indítás tervezésére csak a második alkalmas.

Három százalékpont a festésen — 89 096 ₴

A szorzás a másik irányban is működik: ha a veszteségek felhalmozódnak, akkor egyetlen üzemrész javulása is felhúzza az egész láncot. Ihor fogta a legdrágább ládát, és kiszámolta, mi lesz, ha a festés kihozatalát 94%-ról 97%-ra emeli — a szomszédos forgácsolás szintjére. A lánc így számolódik újra: fröccsöntés 22 000 → 21 120, forgácsolás → 20 486, festés → 19 871 a 19 257 helyett, összeszerelés → 19 474 a 18 872 helyett. Az összkihozatal 0,96 × 0,97 × 0,97 × 0,98 = 88,52%.

Miért szinte tiszta ez a növekmény

A növekmény 602 darab. A 148 ₴-os áron ez 89 096 ₴ árbevétel, vagyis a nyereség 24,7%-a. És új költség ebben a 89 096 ₴-ban szinte nincs: az alapanyag már meg van vásárolva az egész indításra, a munkások már műszakban vannak, a darabok fröccsöntésére és forgácsolására fordított áram már el van használva. Három százalékpont egyetlen üzemrészen a már felvállalt költségeket termékké változtatja.

Hasonlítsa össze azzal a másik módszerrel, hogy 602 darabot szedjen össze — növelni az indítást. Akkor alapanyagot kell vásárolni, fizetni a fröccsöntésért és a forgácsolásért, terhelni a gépeket: ugyanaz az eredmény, de teljes önköltséggel.

Miért nem látszik a selejt a kimutatásban

Ha ez a számításban ennyire kézenfekvő, miért áll a fázisok átlaga a gyártások felének kimutatásában? Az okok nem matematikaiak.

• Egy üzemrész százalékát könnyű mérni. Az ellenőr a saját üzemrészét látja, és a saját számát adja le, mind a négyet összeszorozni pedig senki nem köteles.
• Az átlag szolidan szól. A 96,25% komoly gyári számnak látszik, a 85,78% pedig nehéz beszélgetés okának.
• A selejtnek nincs ára. Amíg a ládában „darabok” vannak, és nem 86 ₴ mindegyikért, a festés ládája és a fröccsöntés ládája összemérhetőnek látszik.
• A daráló a visszatérés érzetét teremti. Úgy tűnik, a pénz körben forog, holott valójában a legolcsóbb fél 60%-a jön vissza.
• Az alapanyag egyetlen sorba van zárva. A kimutatásban 1 012 000 ₴ beszerzés áll, és sehol nem áll, hogy a készdarabokban ebből 868 112 ₴ van.

Miért nem segít a „szigorítsuk az ellenőrzést”

A tulajdonos első reakciója mindig ugyanaz: még egy ellenőrt felvenni és bírságolni a selejtért. Ihor pontosan így tett, és a százalékok nem mozdultak.

Mert az ellenőrnek fázisárak nélkül nincs mi szerint igazodni. Neki mindegy, hol fogja meg a darabot — a fröccsöntésen 46 ₴-ért vagy az összeszerelésen 117 ₴-ért: a kimutatásban egy selejtes darab jelenik meg. Amíg a fázisnak nincs egységköltsége a bemeneten, a korai és a kései selejt egyformán nyom a latban.

„Másfél évig bírságoltam a selejtért. Pedig azt kellett volna, hogy minden ládára felírom, mennyi pénz van benne. Ezután a műhelyvezetők maguktól tették át az ellenőrzést a festés bemenetére”.

Mi változott, amikor a fázis sorrá vált

Ihor három dolgot tett. Az üzem kihozatalát a fázisok szorzásával kezdték számolni, nem átlaggal. Minden üzemrész megkapta a felhalmozott egységköltséget a bemeneten. A ládákból a selejtet pedig hrivnyában kezdték nyilvántartásba venni, külön a visszaőrölhetőt és a nem visszaőrölhetőt. Íme, mi lett látható két negyedév alatt:

• Az indítás tervezése nem hazudik többé. A megrendelőnek szánt mennyiséget 85,78%-ból számolják, nem 96,25%-ból, és az üzem nem ígér többé olyan darabokat, amelyek nem lesznek meg.
• Az ellenőrzés átköltözött a festés bemenetére. A darabot a kabin előtt leszedni, amíg 86 ₴ van benne, olcsóbbnak bizonyult, mint a hibát egy 117 ₴-os festett darabban keresni.
• A festés külön erőforrást kapott. 602 darab és 89 096 ₴ szinte új költség nélkül — a legolcsóbb árbevétel, amit az üzemben meg lehet vásárolni.
• A nem visszaőrölhető selejt megszűnt láthatatlan lenni. Az 1 614 darab, amelyben minden befektetett elégett, most külön sor, az 1 514 visszaőrölhető pedig egy másik.

E döntések közül egyik sem kívánt új gépet vagy új embereket. Azt kívánták, hogy a fázist sorként lássuk — saját kihozatallal és saját egységköltséggel a bemeneten.

Következtetés vállalkozóknak. Ahol a termék több egymást követő fázison megy át, a minőség nem átlagolódik — összemultiplikálódik. Az üzemrészek átlagos százaléka mindig jobban néz ki a valódi kihozatalnál, és minél több a fázis, annál nagyobb a szakadás. A selejt ára pedig nem a hibától függ, hanem attól, hány fázist járt már be a darab: a bemeneten leszedni mindig többszörösen olcsóbb, mint a kimeneten. Ez ugyanígy működik a fémmegmunkálásban, egy szabóműhelyben és egy gyártókonyhában — csak alá kell írni minden fázisnak, mennyi pénz van már benne.

Tanácsok a végére

• Számolja a kihozatalt szorzással, ne átlaggal. A 0,96 × 0,97 × 0,94 × 0,98 85,78%-ot ad, miközben ugyanazon fázisok átlaga 96,25%-ot mutat.
• Tegye a felhalmozott egységköltséget minden üzemrész bemenetére. A 46, 64, 86 és 117 ₴ nem a fázisok ára, hanem az, mennyibe kerül már a darab az üzemnek, amikor belép az üzemrészbe.
• Fordítsa át a selejtes ládákat hrivnyába. Darabban a legnagyobb láda lehet a legolcsóbb: a festés 1 229 darabja 105 694 ₴-ot ad, a fröccsöntés 880 darabja pedig 40 480 ₴-ot.
• Ne a legrosszabb százalékot keresse, hanem a legdrágább ládát. Ihornál ez a festésen esett egybe, annak a teljes selejtköltségből vett 45,6%-ával, de nem mindig esik egybe.
• Hasonlítsa össze az alapanyag-beszerzést a késztermékben lévő alapanyaggal. 1 012 000 ₴ a bemeneten 868 112 ₴-tal szemben a termékben 143 888 ₴-ot ad — a veszteségek meglátásának leggyorsabb módja.
• Ossza szét a selejtet visszaőrölhetőre és nem visszaőrölhetőre. A fröccsöntés és a forgácsolás 1 514 darabjából az alapanyag 60%-a jön vissza, a festék utáni 1 614-ből semmi.
• A kihozatal növekményét számolja, ne a mennyiség növekményét. Három százalékpont egyetlen üzemrészen 602 darabot adott már megvásárolt alapanyagon.

A pénz nem tűnik el — csak nem látja

A műanyagalkatrész-gyártás olyan üzletnek látszik, amelyben mindent a szerszámok, a granulátum és a gép beállítása dönt el. Valójában ez a belépőjegy, a pénzt pedig más dönti el: az indításból hány munkadarab jut el a késztermékraktárba, és melyik fázison szedi le a többit.

Magától ez a szakadás nem záródik be — az átlag formulája továbbra is szép számot fog mutatni. De mihelyt minden fázis saját kihozatalt és saját egységköltséget kap a bemeneten, látható lesz, hol ég a pénz, melyik láda éri meg ezen a héten az erőfeszítést — és hány darabnak fizeti ki a teljes önköltségét azért, hogy eljussanak a szemétre.

Hogyan látható ez a saját gyártásában

Minden, amit fentebb leírtunk, egyetlen nyilvántartáson áll: minden fázis egy sor, amelyben egymás mellett szerepel a bemenet, a kimenet és az egységköltség a bemeneten. Amíg a selejtet havonta egyetlen számra vezetik vissza, nem látható sem az, hogy a kihozatalok összemultiplikálódnak, sem az, hogy az összeszerelésen a darab háromszor annyiba kerül, mint ugyanaz a darab a fröccsöntésen. Amikor ugyanazok az adatok automatikusan állnak össze, látható, melyik fázis eszi meg a nyereséget — pontosan ezért használják a kis- és középvállalkozók a Finmap-et: hogy lássák a pénzügyi képet, ne pedig darabokból rakják össze.

Olvassa el azt is

• A gyártási óra a bútorüzemben: az újramunka ára
• Nyomtatási önköltség: gépóra és beigazítás számítása

A téma alapja: A vezetői számvitel elmagyarázva: mi ez, és miért van rá szüksége a tulajdonosnak