Nettó forgótőke
A nettó forgótőke (NWC) a forgóeszközök és rövid lejáratú kötelezettségek közötti különbség.

A forgótőke a forgóeszközök (készpénz, követelések, készletek) és egy éven belül esedékes rövid lejáratú kötelezettségek (szállítófizetési kötelezettségek, rövid lejáratú adósság) közötti különbség. Ez a napi műveletek finanszírozásához rendelkezésre álló pénzt képviseli – fizetések, szükségletek, rövid lejáratú kötelezettségek.
A pozitív forgótőke azt jelenti, hogy elegendő likvid erőforrása van a rövid lejáratú szükségletek teljesítésére; a negatív forgótőke azt jelzi, hogy nehéz lehet a számlák kifizetése esedékességkor. A forgótőke kezelése kritikus fontosságú a kis és növekvő üzletek számára, mivel egy nyereséges vállalkozás még mindig kudarcot vallhat, ha kifogy a pénze. Például az a vállalkozás, amely az ügyfeleknek 60 napos fizetési feltételeket kínál, míg a szállítókat 30 napon belül fizeti ki, pénzforgalmi időzítési rést tapasztal – a készleteket és a munkaerőt finanszírozza, mielőtt az ügyfélkifizetések érkeznek.
Forgótőke = Forgóeszközök − Rövid lejáratú kötelezettségek
Ahol Forgóeszközök = Készpénz + Követelések + Készlet + Egyéb rövid lejáratú eszközök
És Rövid lejáratú kötelezettségek = Szállítófizetési kötelezettségek + Rövid lejáratú adósság + Felmerült költségek
Egy szoftver viszonteladónak 330 000 dollár forgóeszközei vannak (150 000 dollár készpénz, 100 000 dollár követelés, 80 000 dollár készlet). Ezek ellen 120 000 dollár rövid lejáratú kötelezettségei vannak (90 000 dollár tartozás a szállítóknak, 30 000 dollár rövid lejáratú adósság). A forgótőke 210 000 dollár – ami azt jelenti, hogy 210 000 dollár puffere van az üzemi tevékenységek és a növekedés finanszírozásához.
A forgótőke nyomon követése segít a cash flow hiányok korai felismerésében. A Finmap vetíti, hogyan fejlődik a forgótőkéje az ügyfeleknek történő számlázáskor és a szállítók fizetésekor, így előre tervezhet és elkerülheti a likviditási szűkületeket.